Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein
52 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) megmozgatása volt, ami az erő látszatát kölcsönözte. A nagygyűlésre a katolikus sajtó szerint 15-18 ezer ember érkezett,54 a pécsi résztvevőkkel együtt a közönség állítólag harmincezer,54 55 a szervezők becslése szerint ötvenezer főre rúgott.56 Zichy János megnyitójában „óvatosan elkerült minden politikát”.57 Ez különösen indokolt volt, hiszen a nagygyűlés előtt váratlan esemény borzolta a katolikus politikusok idegeit. A Szatmár megyei Nagykárolyban választást kellett tartani: a Néppárt megpróbálta meghódítani a kerületet, azonban a függetlenségi jelölt elsöprő többséggel nyert. A választást utcai felfordulás kísérte: a függetlenségiek „le a csukásokkal”, a néppártiak „eladtátok a hazát” jelszavakkal támadtak egymásra. A körülményeket egy néppárti csoport arra igy ekezett felhasználni, hogy elélje a koalícióból való kilépést.®8 A válságot kirobbantó Zboray Miklós képviselő úgy vélte, hogy a kormánynak komoly elégtételt kell szolgáltatnia — legalább a pártot a nemzetiségekkel való paktálással vádoló szatmári főispán lemondatását —, hogy megakadályozza a kiválást.59 A nagygyűlés előtt egyes hírek már arról szóltak, hogy a Néppárt értekezletet tart, amely felmondja a koalíciót.60 Az elemzők azonban hamar arra jutottak, hogy csupán egy szűkebb csoport „magánakciójáról” van szó.61 A pártértekezlet gyorsan lekerült a napirendről, mivel a néppártiak nem akarták a nagygyűlést megzavarni, hiszen tekintettel kellett lenniük arra, hogy Pécsett függetlenségi, alkotmánypárti szónokok is szerepeltek.62 A nagygyűlést ekkor tehát már a néppártiak is egyfajta pártfeletti fórumnak tartották. A politika háttérbe szorult, és a Néppárt számára az is nagy eredményt jelentett, hogy sikerült megőrizni a belső egység látszatát. Zichy Aladár közleményben tudatta, hogy a párt a koalícióban marad,63 a sajtónak nyilatkozó képviselők pedig végérvényesen „magánakciónak” nyilvánították a törekvést.64 A nagykárolyi választásnak tehát nem lett komolyabb politikai következménye, ugyanakkor ismét aláhúzta az állandó szervezkedés, a választókkal való folyamatos kapcsolattartás fontosságát. A nagygyűlés valóban a „nép felé fordulás” jegyében zajlott. A Népszövetség szervezésének részeként német és bunyevác népgyűlést tartottak, az előbbin mintegy tízezer, az utóbbin ezer fő vett részt.65 A népszövetségi gyűlések szervezői a politika iránt kevésbé érdeklődő tömegek meggyőzését tartották céljuknak. Ennek 54 Magyar Állam, 1907. augusztus 27.1. p. A helyi katolikus sajtó 15 ezer vidéki résztvevőről tudott. Pécsi Közlöny, 1907. augusztus 27.1. p. 55 Budapesti Hírlap, 1907. augusztus 27. 3. p. 56 Szövetségi Értesítő, 1907. 5-10. sz. 130. p. 57 Uo. 58 Népszava, 1907. augusztus 23. 8. p.; Budapesti Hírlap, 1907. augusztus 24. 3. p. 54 Zboray Miklós levele Zichy Aladárnak, 1907. augusztus 24. - EPL. Csemoch János magánlevéltára 274-1907. 60 Pester Lloyd, 1907. augusztus 24.1. p. 61 Magyar Állam, 1907. augusztus 24.1-2. p. 62 Budapesti Hírlap, 1907. augusztus 25. 3. p. 63 Pester Lloyd, 1907. augusztus 28. 3. p. 64 Pester Lloyd, 1907. augusztus 27. 2. p. 65 Alkotmány, 1907. augusztus 27. 3-4. p.
