Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Zsófia Kata: Látzai Szabó József tudós prédikátor élete és munkássága
Látzai Szabó József tudós prédikátor élete és munkássága 41 iratban is olvashatóak voltak, így az Orpheusban, a Szépliteratúrai Ajándékban és a Felsőmagyarországi Minervában, műfordításai a Magyar Múzsában és a Magyar Múzeumban.63 Versírásában a konzervatív irányt követte, és szembefordult Kazinczy nyelvújító mozgalmával. A poézisről vallott jegyzetei már 1793-ban megjelentek Mándi Márton István egy tankönyvében. A Magyar Versekről című írása - melyben magát „Magyar Poétának” nevezte - 1809-ben jelent meg a Hazai és Külföldi Tudósításokban, majd 1810-ben az Új Holmiban. Értekezésében azt tárgyalja, hogy a magyar nyelv a „Deák és Görög mértékű Versek”, és a „Cadentiás Versek” alkotására is alkalmas. Munkájában a kizárólagosság ellen tiltakozott, igazi versnek ismerve el mind az időmértékes, mind a rímes verset: „...váljon válik é egy pallérozott Magyar Gavallérnak legkisebb gyalázatjára is, hogy ő minden tsinosabb Európai Nemzetek tántzába, szint úgy megteszi a’ tempót, valamint maga a’ született Franczia, Német, Anglus, ’s a’ t. De a’ mellett a’ maga Nemzeti tántzában is olly ékes és elmés megindúlásokat ejt, hogy azokat az idegen kéntelen vagy veszteg bámúlni, vagy ha követni akaija, tövisbe tapodók módjára ejteni formátlan táborzékolását? így, így szinte illyen ditsősségére szolgál az, mind Nemzeti poézisünknek, mind nyelvünknek, ha ebben minden más Európai nemzetekkel is a’ Cadentiás Versekre nézve megmérkezhetünk, és még is az ezek által követhetetlen Deák és Görög mértékű Versekben is azoknak nyomaikba hághatunk. Esmérek egy Urat, kit mindnyájan veteranus Poétáink köztt örömest tisztelünk, a’ ki most sem tartja versnek azt, a miben Cadentia nints, holott maga is ír mért Syllabákra is. Én pedig egyiket szint’ úgy mint, a’ másikat, igazi Versnek, sőt ha a’ gondolat ’s előadás a’ Poétái mértéket megüti, poémának is tartván, megengedjenek véghangos Verseinknek ’s Ver- si[r]óinknak kémélletlen betsmérlői, (legalább mig az ellenkezőről bennünket meg nem győznek)... mindennek a magáét megadatni...” írását A Gém című verssel („Apologossal”, tanmesével) rekesztette be, melyben védelmébe vette a rímes versek szerzőit azokkal szemben, akik „kéméletien betsmérlői” a rímelésnek. Végül azt a gyanúját fogalmazta meg a „dúló-fúló gém-poéták” ellen, hogy talán azért nem írnak rímes verseket, mert nem is tudnak.6? A nyílt harc az ortológusok és neológusok között 1811-ben indult meg, amikor Kazinczynak megjelent Tövisek és virágok című epigrammagyűjteménye. Ebbe bekerült a Látzai versére feleletül írt Lúdhattyú című epigramma is.* 66 Csokonai Vitéz Mihály is utalt Látzainak már korábban is jól ismert költészetről vallott felfogására: „A’ Poézis Lélek, a’ mely 63 A versekről bővebben: SziNNYEI, 1900. 614-615. p. 64 Mándi Márton István: Phaedri fabulae Aesopae. Győr, 1793. Látzai jegyzetei a 404- 408. oldalon olvashatók. 6s LÁTZAI József: A Magyar Versekről (A gém). In: Az Új Holmi. I. Tsomó. Pest, 1810. 5-6. p. és Hazai és Külföldi Tudósítások, 1809. 51. sz. 393-394. p. 66 Kazinczy Ferencz: Tövisek és virágok. Széphalom 1811. Kiad.: Balassa József. Bp., 1902. (Régi magyar könyvtár, 20.) 6., 38., 67-68. p.
