Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Oláh Róbert: Bibliák a kora újkori református lelkészi könyvtárakban

Bibliák a kora újkori református lelkészi könyvtárakban

21

Veresegyházi Tamás (1643-1716) tiszántúli püspök 10 könyvét hagyta Gyöngyösi Jó Mihályra, aki egy Leusden-féle héber és egy magyar Bibliával gazdagodott.78 Két évvel később a debreceni Kollégiumra testált könyveit Debreceni Herceg János (1678-1713) professzor és Dállyai Vas János (1685 k-1717) városi lelkész és professzor könyveivel vették állományba a könyvtáros deákok.79 A 203 tételes közös jegyzéken 9 Biblia szerepel, ebből 4 példány a Curcellaeus-féle görög Újszövetségből. Buxtorf kétkötetes és Leusden egykötetes héber Bibliája mellett a Junius-Tremellius-féle latin kiadást, a Septuagintát, és egy szír nyelvű Testamentumot is találunk.

A nagy pestisjárványnak áldozatul esett Jenei Sámuel (2-1719 k.) székelyudvarhelyi lelkész nem sokkal halála előtt a város Kollégiumának adományozott könyveiről 59 tételes jegyzék készült,80 rajta egy hébergörög, és egy latin nyelvű Szentírással.

Pethő György (1683—1740 k.) noszlopi lelkész 1720 körül birtokolt könyveiről naplóbejegyzéséből értesülünk.81 Egy magyar és egy görög-latin Szentírás mellett a Vulgata Vatablus-féle verziója sorakozott a polcain.

Kecskeméti Sartoris János vagy Kecskeméti Selymes János lehetett a tulajdonosa azoknak a műveknek, amelyeket 1723-ban írtak össze a debreceni Kollégiumban. A pontos azonosítást megnehezíti, hogy ma mindkettejüktől vannak kötetek az állományban.82 Egy Pagninus-féle és egy Junius- Tremellius-féle Bibliát találunk a 83 tételes forrásban.

A külföldi peregrináció jelentős anyagi terhet jelentett a deákoknak, a pénzszűke nem csak a külföldi tartózkodásuk idején keserítette meg az életüket, de követte őket Magyarországra is. Példa erre a 18. század legvégén Fogarasi Sámuel, aki göttingai tanulmányai alatt több száz forintos tartozást halmozott fel.®3 Csernátoni Gajdó Dániel (1696-1749) az 1729. február 8-án kelt leveléhez csatolva 140 tételes jegyzéket küldött Teleki (I.) Sándornak (1679-1760). A „14. Nimet forint” adóssága fejében felajánlotta hogy válogasson, „ha valamellyik fog tetszeni a M(él)t(ó)s(á)g(os) Urnák, extractumban beküldvén, parantsollyon iránta”.811 Teleki rendszeresen-8 Adattár, 14. 323-324. p. Veresegyházi 1665-ben tógátus volt Debrecenben, majd Biharon rektorkodott. 1672 és 1674 között peregrinált (Odera-Frankfurt, Marburg, Zürich, Basel, orvosi tanulmányokat is folytatott). 1675-1676-ban Nagykárolyban, 1678-1680-ban Biharpüspökiben, 1680-1681-ben Biharon, 1684-1686-ban Szoboszlón, 1686-1709-ben Debrecenben lelkészkedett. 1711-től tiszántúli szuperintendens volt haláláig.

75 Adattár, 14. 283-289. p.

80 Adattár, 16/2. 211-212. p. Ld. még: Jakó, 1976. 222-223. P81 Adattár, 13/2. 195-197. p. Tápszentmiklósi rektor, cseszneki, szentkirályi, tápi, mihályházi, polányi, majd noszlopi lelkész volt. Naplójáról: Tóth Endre: Lelkészi napló a 18. század elejéről. In: Kálvinista Szemle, 1931.13. sz. 104. p.

82 Adattár, 14. 296., 301-303. p.

FOGARASI SÁMUEL: Marosvásárhely és Göttinga. Önéletírás. (1770-1799) Szerk.: Juhász István. Bukarest, 1974. 285-287. p.

84 Adattár, 16/3. 160-164. P- Csernátoni 1714-ben iratkozott be a nagyenyedi kollégiumba. Teleki (I.) Miklós és (II.) László praeceptora volt. 1722-ben Oderafrankfurtban, 1723 és 1725 között Leidenben peregrinált. Bozzay-Ladányi, 2007. 2998. p. 1738-tól gyulafehérvári lelkészként szolgált. Halála évében az egyházmegye esperese volt.