Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Oláh Róbert: Bibliák a kora újkori református lelkészi könyvtárakban
Bibliák a kora újkori református lelkészi könyvtárakban 13 Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a lelkészek használhatták a gyülekezet példányát is. Kevés jegyzékszerű forrás maradt fenn az egyházközségi könyvtárakról, de ezeken mindig szerepelnek bibliák. 1674-ben, amikor Nagyszombat város tanácsa lefoglalta a református egyház javait, egy Váradi Bibliát és két Baselben kiadott latin Bibliát is konfiskáltak.39 A három évvel később keletkezett „Gyöngyösi Reformata Ecclesia lajstroma” két Váradi Bibliát, egy Vulgatát és egy Junius-Tremelius-féle kiadást tartalmaz.1*0 Ismerjük a kolozsvári hóstáti templom ellopott, majd megkerült Váradi Bibliájának történetét is, amelyet a tolvaj a prédikálószékről vitt el iVöS-ban.* 41 A példák alapján feltételezhető, hogy 17. század végétől a tehetősebb gyülekezetek már maguk is tartottak egy vagy több példányt a Szentírásból. Ahogyan a gyülekezet tulajdonában lévő graduálokat és kle- nódiumokat, úgy a nyomtatott Bibliát is napi rendszerességgel használhatták a helyi lelkészek, ezek pedig nem vándoroltak új és új eklézsiába a lelkész távozásával, hanem mindig helyben maradtak, hogy a közösség hasznára legyenek. Bibliák a lelkészi jegyzékeken A lelkészek Bibliái közül napjainkban leginkább azokat ismerhetjük, amelyek bekerültek egy nagyobb gyűjteménybe, a többi szétszóródott, megsemmisült. Sárospataktól Debrecenig, Kolozsvártól Pápáig őrzik a műemlék könyvtárak a többnyire hagyatékból származó köteteket. A ma hozzáférhető állományuk viszont az elmúlt évszázadokban jelentős változásokon ment át (az állományrendezéssel járó selejtezés, használtkönyv- aukciók, pusztulás), így az eredetileg létező könyvállomány töredékét láthatjuk. A 16-18. század folyamán készült jegyzékek viszont pillanatfelvételként őrzik a gyűjtemények korabeli képét, így vizsgálat alá vonhatjuk az egykor létezett könyvtárak legalább egy részét. A magánkönyvtárakról készült listák közül csak azokat vettem vizsgálat alá, amelyek tulajdonosa dokumentálhatóan lelkészi hivatalt is viselt. Az 1597 és 1748 közötti időszakból 51 lelkész 61 jegyzékét ismerjük, összesen mintegy 4.200 tétellel. A jegyzékenként felvett átlagosan 70 tétel nagyjából megfelelhetett a református papi könyvtárak méretének. Ezek egy csoportja több szempontból nem vizsgálható, hiszen vagy autobibliográfia (Debreceni Kalocsa János, Szathmárnémethi Mihály, Komáromi Csipkés György esetében), vagy annyira hiányos, hogy semmiképpen nem tükrözheti a tulajdonos teljes szellemi fegyvertárát. Nem tartalmaz Bibliát a lelkészi jegyzékek közel harmada (19 jegyzék), főként a kisebbek, amelyek gyakran töredékesek is. Alig egy tucatnyi száz tétel fölötti jegyzék ismert. A források többsége valamelyik református kollégium (Debrecen, Sárospateletére, 60. születésnapja alkalmából. Szerk.: Viga Gyula - Holló Szilvia Andrea - Cs. Schwalm Edit. Bp., 2003. 555-557. p. Protestáns intézményi könyvtárak Magyarországon, 1530-1750. Szerk.: Monok István. Sajtó alá rend.: Oláh Róbert. Bp., 2009. (Adattár a kora újkori szellemi mozgalmaink történetéhez, 19/2.) (továbbiakban: Adattár, 19/2.) 248-251. p. 4° Adattár, 19/2. 225-232. p. 41 Sípos Gábor: Reformata Transylvanica. Tanulmányok az erdélyi református egyház 16-18. századi történetéhez. Kolozsvár, 2012. 283-290. p.
