Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - RECENZIÓK - Nagy Tamás: Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919-1944
Recenziók 143 Miután az utolsó oldalon is végigpásztázott a szemünk, ahol a vagyonelkobzás és újraelosztás a téma, akarva-akaratlan kérdések tömkelegé születik meg a fejekben. Hova is helyezhetjük Horthy személyét? Maga Ungváry Krisztián is kettősséget érzett és adott is vissza olvasói számára a könyvben, hiszen Magyarország kormányzója kezdetben elítélte a zsidótörvényeket, sőt igyekszik menteni az embereket, majd 1944 után mégis a deportálások és a magyar holokauszt-történet legfőbb felelősévé válik. Másik kérdés lehet, hogy akkor miként is kell értékelni a korszak középosztályát és úgy általában a magyar társadalmat? Mégsem volt akkora „ellenállás” és „megvetés” a magyarság részéről zsidókérdésben? Az írás visszaigazolást ad arra, hogy a magyarság és a zsidóság közötti ellentétek fokozatosan erősödtek a második világháborúba való sodródásunk alatt, kezdve a modernitástól való félelemmel, az anyagi különbségek növekedésével, a hagyományos polgári pályák tipizálódásával (pl.: az ügyvédek, végrehajtók az esetek többségében zsidók voltak, a hivatali értelmiségiek pedig szinte kizárólag csak a magyar középosztályból kerültek ki.). Újra kell értékelni a korabeli konzervativizmus felelősségét, mivel az egyetlen mentőöv lehetett volna abban az esetben, ha a kor vezető politikusai közül többen vállalják mindezt. Különbséget kell tenni viszont a konzervativizmus és a jobboldaliság között, hiszen ekkoriban inkább az utóbbi dominált. Nem felelőtlenség tehát azt állítani, hogy egy korszakos művel állunk szemben. Merőben egyedi, új a megközelítés, részletes, pontos, a tényeket minden oldalról megfelelően legalizálja. Talán egyetlen kritikája lehet a könyvnek a túlzott részletesség, ami egy ilyen témában íródott műnél nyilvánvalóan előny, viszont a folyamatos olvasás esetén egyszer-egyszer az ember képes belefeledkezni az események, tények sokaságába. Egyedül ezen a téren lehetne fogást találni Ungváry Krisztián alkotásán, ez azonban korántsem von le abból a különleges értékéből, amit magában hordoz. A téma aktualitása, az író „különleges” személyisége és a mű merőben új tartalma pedig garancia lehet arra, hogy komoly utóélet vár a könyvre és a benne rejlő kutatási eredményekre. (ism.: Nagy Tamás)
