Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1848-as nemzeti zsinat előkészítése. A felsőpapság és a radikális alsópapság értelmezése - az erdélyi egyházmegye tükrében
Az 1848-as nemzeti zsinat előkészítése 29 megszüntetni, a talán még ki nem hirdetett vagy feledékenységbe ment törvényeket, ha hasznos és szükségesnek látszik, kihirdetni vagy felújítani; a megye állapotát, szükségleteit feltüntetni,« szóval tárgyalni: a megye javát illető mindazon kérdéseket és ügyeket, melyeket, amennyiben a megyei zsinatok körén túl nem terjeszkednek, a főpásztor akár önszántából, akár papjainak javaslatára tanácskozás alá kíván bocsátani.” A zsinat határozatait rendszerint csak a püspök írja alá, de aláírhatják mások is. A zsinat végzéseire nézve az apostoli Szent Szék megerősítése nem szükséges; azért „azokat a püspök a neki helyesnek látszó módon azonnal kihirdetheti”; kihirdetésük után az egész megye területére kötelező erővel bírnak. „ A zsinat végzéseit a püspök értelmezi, neki van joga azoktól szükség esetén felmenteni is; ő őrködik a felett is, hogy azok a papság és hívek részéről pontosan teljesítessenek.”* 16 Nem elhanyagolható azonban, hogy a püspök, mint egyedüli törvényhozó, nem emelhet törvényerőre olyan intézkedést, ami meghaladja hatáskörét, vagy ami ellentétes az egyetemes egyházi szabályozással. A tartományi zsinat („concilium provinciale”) egy egyháztartomány (érsekség) püspökeinek az érsek által egybehívott értekezlete az adott tartomány egyházi ügyeiben történő tanácskozás és határozathozatal céljából.17 Az ilyen jellegű zsinatok tartását nemcsak, hogy előírta a trienti egyetemes zsinat, de Róma se gördített ezek elé akadályt. Ugyanis a tartományi zsinat határozatai a pápai megerősítés által ellenőrizhetőek, eltérően az uralkodó engedélyéhez kötött nemzeti zsinatokétól.18 Nem véletlen, hogy a 19. században a Római Szentszék nem járult hozzá a nemzeti zsinatok („concilium nationale”) tartásához, s a kánonjog rendszerezésekor, 1917-ben a kánonokban nem is szerepelt a nemzeti zsinat fogalma. Csak az 1983-as Egyházi Törvénykönyvben jelenik meg újra ennek a lehetősége, plenáris zsinat név alatt. (439-446. kánon.) A korai századoktól már megtartott nemzeti zsinatoknak az ad sajátos színezetet, hogy a későbbiekben a katolikus egyházon belül az episzkopalista törekvések (főleg a gallikanizmus és a febronianizmus) úgy akarták a püspökök jogkörét növelni, hogy ezzel párhuzamosan korlátozzák a pápa egyházkormányzati jogát. Az episzkopalisták a nemzeti egyházak alapítása érdekében igyekeztek a nemzeti zsinatokat állandósítani, s legfőbb egyházi hatósággá tenni. (Ami természetesen '5 Illetve még: az ifjúság vallás-erkölcsi neveléséről, hittani tankönyvekről, továbbá a hittanítási és fegyelemfönntartási célszerű módokról, azután a hívek között elterjedt különféle vallási visszaélések, ferdeszokások és kicsapongások megszüntetéséről gondoskodni: ájtatos társulatokat létesíteni, terjeszteni s kellően szabályozni; a misedíjakat megszabni; az ájtatos alapítványokat, ha a szükség és körülmények úgy kívánják, megváltoztatni (Conc. Trid. Sess. XXV. c. 4. de ref.); bizonyos eseteket a gyóntatószékben a püspöknek fönntartani; Hitbeli vagy vitás ügyek nem tartoznak körébe, valamint bármely bíráskodás sem; ez egyedül a püspök teendői közé tartozik. 16 Szeredy, 1883. 653-659. p. 17 Balogh, 2012.19. p. 18 Az 1822-es pozsonyi nemzeti zsinatot is az uralkodó engedélyezte, s határozatainak továbbítása szintén Bécs közvetítésével kellett volna megtörténjen. Ennek késleltetése volt az egyik oka az 1822-es nemzeti zsinat gyakorlati eredménytelenségének. Szántó, 1988.400. p.
