Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1848-as nemzeti zsinat előkészítése. A felsőpapság és a radikális alsópapság értelmezése - az erdélyi egyházmegye tükrében

26

Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014)

szabadságharc körülményei között Horváth Mihály pápai megerősítés nélkül kinevezett Csanádi püspök, vallás és közoktatási miniszter szintén nemzeti zsinatot,6 7 előkészítésként egyházmegyei zsinatokat tervezett tartatni. Mivel ez az önálló magyar katolikus egyház létrehozását tervezve skizmatikus megoldást vetített elő, az amúgy is kétes egyházjogi megítélésű nemzeti zsinatok engedélyezésével többé már nem találkozunk,7 sőt az egyházmegyei zsinatok szervezését is háttérbe szorította IX. Pius pápának 1849-es rendelete.8 Ilyen körülmények között az 1867-es kiegyezéssel járó

Sectio IV § 5, 9-10, 25 (új sorszáma: 27); Sectio V § 7-10,12, 15, 18, 19, 21, 23-26, 28, 32, 34-35; Sectio VI § 4, 7; Sectio VII § 7, 9-20, 23-23, 26; Sectio VIII § 3, 6, 8; Sectio X; Sectio XI § 1-3; Sectio XII; Sectio XIII § 1-3, 6, Sectio XIV § 9 -10 (új sorszámuk 6- 7); Sectio XV. Pars II: Sectio II § 1-2, 5; Sectio IV § 2b, 3b-c, 5-6; Sectio VI § 2-4; Sectio VII § lg,h,k,l,m,o; Sectio IX § 1-2, 3b, 4, 5a,e; Sectio X § 2, 3a-c; Sectio XII § 1- 4, 6-7; Sectio XV; Sectio XVI § 1; Sectio XVII § 6; Sectio XVIII § 1-2; Sectio XIX § 1-5. Kisebb módosításokkal maradnak: Pars I: Sectio IV § 13 (manet usque verba: jus habent. Inde vero a verbis: Iono etiam usque finem exmittatur); Sectio V § 1 (excepta mentione Vice-ADiaconi manet integer), § 13 (manet ea cum modificatione, quam circulares quoad formulas matriculearum praescribunt), § 20 (manet usque verba: sequestro subjicietur), § 27 (manet juxta formulates et circulares recentiores modificatus), § 30 (manet excepto puncte h.); Sectio VII § 21 (in penultima serie inde a verbis ordo vero usque finem omittatur), § 24 (manet usque ad verba votum significare possit. Reliqua omittuntur utque finem); Sectio XVII (manet integra utpote legibus patrae superstructa). Pars II: Sectio I (Utpote patrius legibus firmata manet), Sectio III § 3 (punctum 7-um manet ut in libro), § 4 (punctum 8-um manet ut in libro punct 9-um autem punctus emanet); Sectio VI § 5 (per Synodum modificandus); Sectio VIII (Vaccinae materiae incolatio ad variolas pestiseras evitandas manet integra); Sectio XI ([djejunium quadragesimale manet); Pars III: „Iudicio V.V. Patrum Synodi relinquitur, an Ordinem judiciarium a L. Barone Ignatio Szepesy Eppo Tranniae editum, vel vero novam Instructionem pro judiciis Ecclesiasticis a Rauscherio concinnatum velit adoptare?” Statuta diocesana juxta vigentes ordinationes modificata, 1869. június 14. - GYÉFKL. PI. 631. dob. 4. csop.

6 Az augusztusra tervezett nemzeti zsinat célja, a Közlönyben június 15-én közzétett Vallás és Közoktatási Minisztérium 161. szám alatti rendelete szerint a „magyar kath[olikus] egyháznak a szabadság alapján történendő újjászületésére, s mind az álladalom iránti viszonyainak, mind belkormány szabályozására módot és alkalmat nyújtani, s az egyháznak az álladalom irányában szabályozandó viszonyait törvény által is biztosítani kívánván, ezen ügyek elismerésére ffolyó] é[v] augfusztus] 20. napján Pesten oly közgyűlés fog tartatni, melynek tagjai az összes magyar kathfolikus] egyházat képviseljék.” Váci Püspöki és Káptalani Levéltár (továbbiakban: VPKL.) Protocollum consistorialia. 1847-1849,1849. június 30.

7 Egyházjogilag az egyházmegyei, tartományi és egyetemes zsinatokat tekinthetjük szabályosnak. A nemzeti zsinatok esetében, mivel az uralkodók a nemzeti egyházak alapítása miatt a legfőbb egyházi hatósággá kívánták tenni, összehívásukat az Apostoli Szentszék a 19. században nem engedélyezte. Az 1822-es pozsonyi nemzeti zsinatot is az uralkodó engedélyezte, s határozatainak továbbítása szintén Bécs közvetítésével kellett volna megtörténjen. Ennek késleltetése volt az égjük oka az 1822-es nemzeti zsinat gyakorlati eredménytelenségének. Szántó, 1988. 400. p.

8 IX. Pius elrendelte, hogy a megyei zsinatokat boldogabb időkre halasszák, mert „az ál-szabadságnak kárhozatos szelleme számtalanokat az egyháziak közül is elkábított, kik nem azon szabadságot, mely Krisztus Urunktól való keresik, hanem azt, mely