Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Holló Péter (ism.): Milánói Ediktum 1700. - A keresztény egyházak öröksége és feladata a XXI. században
Milánói Ediktum 1700. 163 lényegbe akart belekötni. Korunk materialista toleranciája kényszerítő jellegű, felülről diktált, leginkább pedig bűnök és bűnösök védelmét szolgálja; ennek következtében a keresztények ma újra üldözöttek, folyamatos támadásoknak vannak kitéve. Ezért az előadó szerint a kereszténység feladata az, hogy értékelvű kritikát adjon a pénzelvű, materialista világgal szemben, és bemutassa a békés együttélés modelljét. Gonda László református lelkész, egyetemi docens előadásában egyrészt Adolf von Harnack gondolatát idézte, aki szerint a kereszténység küldetése kiteljesedését hozta el a konstantini fordulat, másrészt viszont vannak olyan vélemények is, miszerint ez a krisztusi minőség elveszítését jelentette. Tény, hogy a keresztény Nyugat elterjesztette a keresztény vallást az egész Földön, de az 1970-es évektől a kereszténység súlypontja inkább a déli féltekére tevődött át. Eközben vallási reneszánsz tapasztalható az egész világon, ami azonban nemcsak a kereszténységet érinti. Az előadó szerint ma a kereszténység előtt három út áll: az első kísérlet a konstatini modell restaurálására, vagyis az állam és az oltár összefonódására; a második a fundamentalista keresztény izoláció útja, amely egy olyan világ ellen harcol, amelynek az ideje előbb-utóbb úgyis lejár; a harmadik pedig a kereszténység újrafelfedezése a nyugati korban, a posztmodern nyugati kontextusban is. Ez utóbbi szerint a kereszténység nem zárkózik be, de nem is kell, hogy túllépjen a saját keretein. A konferenciát összegezve megállapítható, hogy a szervezők és az előadók törekedtek aktualizálni a Milánói Ediktum és a konstantini fordulat korunknak szóló üzenetét, irányt mutatva olyan vonatkozásban, hogy mit is tanulhatunk az 1700 évvel ezelőtt kibocsátott türelmi rendelet kapcsán. Az előadásokat hallgatva azonban maradt némi hiányérzet e sorok írójában. A teljes képhez ugyanis hozzátartozott volna annak kifejtése vagy legalább érzékeltetése, hogy valójában mit is hozott ez a fordulat Európa történelmében. Bár utalások történtek rá, több szót is megérdemelt volna az állam és egyház gördülékeny együttműködéséből, később összefonódásából következő, hosszú évszázadokon át tartó üldözések; valamint a másként gondolkodók megbélyegzésének bemutatása - és ebben a kereszténységnek máig ható a felelőssége. Noha a Milánói Ediktum lezárta a keresztényüldözések időszakát, megnyitott egy olyan korszakot, amelyben szinte elfelejtetté vált a kereszténység alapítójának, Jézus Krisztusnak és az apostoloknak a tanítása - és gyakorlati példája — az állam és egyház helyes viszonyáról, valamint a szabadság valódi, biblikus fogalmáról. (ism.: Holló Péter)
