Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Holló Péter (ism.): Milánói Ediktum 1700. - A keresztény egyházak öröksége és feladata a XXI. században
Beszámoló Milánói Ediktum 1700. — A keresztény egyházak öröksége és feladata a XXI. században Budapest, 2013. november 21. A konferenciát az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága a Magyar Katolikus Egyházzal, a Magyarországi Református Egyházzal, a Magyarországi Evangélikus Egyházzal és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsával közösen szervezte. A rendezvényen történészek, teológusok, egyházi vezetők fejtették ki véleményüket a Nagy Konstantin császár által kiadott vallási türelemi rendelet egyháztörténeti jelentőségéről és különleges aktualitásáról. A konferencián először a köszöntéseké és a rövidebb előadásoké volt a főszerep. Hölvényi György köszöntőjében elmondta: különösen felértékelődik az egyház szerepe ma, amikor Európa tartós szellemi válságban van, és lelki kohézió nélkül maradt. Az egyházak és a kormányzat célja közös: hazánk felemelése lelki, szellemi és anyagi értelemben egyaránt. Mint kifejtette: az egyházak és az állam együttműködhet anélkül, hogy az állam és az egyház szétválasztásának elvét megsértenék. Állítása szerint a kormány vallja, hogy „teljes lelki megújulásra van szükség,” ennek nagyjelentőségű állomásaként értékelte a kötelezően választható hit- és erkölcstan bevezetését. Erdő Péter bíboros előadásában arról szólt, hogy a Milánói Ediktum nagy fordulatot hozott, mert véget vetett a keresztények elleni üldözések korának, megváltoztatta a Római Birodalom és a keresztény vallás viszonyát. Maga a rendelet még nem tette a kereszténységet államvallássá, ezért Nagy Konstantin kora az átmenet ellentmondásokkal terhes időszaka. Az ediktum körülményeiből pedig szükségképpen következett a niceai zsinat összehívása 325-ben. Huszár Pál református zsinati elnök a türelmi rendelet kiadásához vezető útról emlékezett meg. A császárkultusz komoly konfliktust okozott a Római Birodalom és az egyház között, de az ebből (is) fakadó keresztényüldözések egyben elválaszthatatlanok a birodalom egyre mélyülő válságától. Az üldözések során a keresztényeket pedig „sem a keserves tűzhalál, sem a keresztre feszítés vagy az életfogytig végzett rabszolgamunka sem tudta elrettenteni a Jézusba vetett hitüktől.” A kereszténység államvallássá tételéért pedig igen súlyos árat kellett fizetni, hiszen a kereszténység „kijött a föld alól, de beépült egy kétes, széthullás felé menő hatalomba.” Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök arról beszélt, hogy egyházuk idén meghirdette a Reformáció és a tolerancia elnevezésű tematikus évet, mert „mi nem egyszerűen békésen akarunk egymás mellett élni, hanem egymásért akarunk élni.” Azon kell munkálkodni, hogy „kapuk és hidak épüljenek egyház és állam között” - hangsúlyozta. Mindemellett idézte Jézusnak azt a híres kijelentését, hogy „az én országom nem e világból való” - tehát a két szférát nem szabad összekeverni egymással. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek szintén az állam és az egyház viszonyáról szólt: minél jobb a kapcsolat állam és egyház között, annál inkább lehetőség nyílik a kereszténység terjesztésére is. Az államnak és az egyháznak pedig együtt kell működnie a közjó érdekében.
