Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
26 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) főgondnoknak, továbbá Szilassy Aladár és Kosa Zsigmond gondnokoknak lemondó leveleit.”20 A III. számú dokumentum egyik központi cselekménye az 1919. április 6-i vasárnap eseményeinek a bemutatása. Az előzőekben már jeleztük, hogy másnap, azaz április 7-én közösségi választásra került sor, melyet munkaszüneti nappá is tettek. így az események értékelésénél ezt is figyelembe kell venni. Kronológiai szempontból fontos és lényeges hangsúlyozni továbbá, hogy húsvét ünnepe 1919-ben viszonylag kései időpontra esett, hiszen április 20-án volt. Tehát a Tanácsköztársaság kikiáltása és „felfutása” a böjti időszakban történt. Bár a protestáns felekezetek ünnepei nem annyira tagoltak, mint a katolikusoké, mégis a húsvétot megelőző böjti időszak kiemelten fontos. Feltételezhető, hogy az egyház bizonyos köreiben a vesztes háborút követő első húsvéti időszakot kiemelt időszaknak tekintették.21 Szereplők A tanulmány alapját képező források jelentős részét ifj. Benkő István írta, akinek életével és munkásságával több tanulmány is foglalkozik.22 Amiért külön foglalkozni kell személyével, annak oka éppen az 1919-20-as év személyes és családi vonatkozása. A dokumentumokból nem lesz egyértelmű, de tudjuk, hogy 1912 és 1914 között Benkő István a levélben többször idézet Petri Elek püspök segédlelkésze volt. Sajnos eddig nem kerültek elő levélek vagy más olyan iratok, melyekből személyes kapcsolatukat mélyebben értékelhetnénk. A magyar protestantizmus 19-20. századi történetében azonban a püspökök mellett szolgáló segédlelkészek közül többen is szép karriert futottak be, vagy hamarabb kaphattak önálló parókiát, gyülekezetét. A dokumentumok Benkő István életének egy fontos metszéspontjára mutatnak rá. Bár az eseményekkor 1919-ben Benkő István a Rákospalota- Újvárosi Református Egyházközség lelkipásztora, tehát édesapja gyülekezetének, a Rákospalotai Református Egyházközségnek a szomszédságában szolgált. Id. Benkő István 1920. dec. 2-án elhunyt, ami egy teljesen új helyzetet teremtett. A gyülekezet és az egyházkormányzó között feszültség alakult ki a lelkészválasztás kapcsán. Az esperesnek más jelöltje volt a Rákos- palotai Református Egyházközség élére, de a presbitérium kitartott ifj. Benkő István mellett. Itt tehát vizsgálható lehetne a modern értelemben A budapesti egyházközség f. hó 5-én tartott egyháztanácsi ülésén [...] In: Új Reformáció, 1919. 15. sz. 8. p. 21 Ld. Ravasz László első igehirdetését és annak értékelését Budapest felszabadítása után: RAVASZ LÁSZLÓ: Amit vet az ember, azt is aratja. (Prédikáció Kálvin tér 1945. február 11. ostrom utáni vasárnap.) In: Válogatott írások, 1945-1968. Szerk.: Bárczay Gyula. Bern, 1988. 23—27. p.-- Legátfogóbb: BOLYKI JÁNOS: Benkő István: egy munkástelepülés papja, a Pestkörnyéki (Külső-Budapesti) Református Egyházmegye megszervezője és első esperese. In: Reformátusok Budapesten. Szerk.: Kosa László. Bp., 2006. 529-536. p. Ld. még: Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. Bp., 1977. (3. kiad.) 67. p.
