Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Melius Juhász Péter. A Debreceni Kollégium 475 éves jubileumára
102 Egyháztörténeti Szemle XIV/4 (2013) szerint itthon Szegedi Kis István ekkor térítette véglegesen a helvét irányhoz, de lehetett volna Oláh Miklós börtönében is. Az is ezt támasztja alá, hogy Enyingi Török János mint hitéért fogságot szenvedett lutheránus hitvallót azért vitte volna Debrecenbe, hogy azt visszatérítse a lutheri reformációhoz. Mindezek ellenére mind a 20., mind a 21. században amellett tör lándzsát a szakirodalom, hogy Melius nem azonos személy Somogyi Péter vágsellyei mesterrel.5 6 7 Debrecen jogállása szerint mezőváros, akkori szóhasználattal oppidum volt, amiből 8-900 volt az országban. E mezővárosok földesúri függés alatt álltak ugyan, de több-kevesebb önállósággal rendelkeztek. Polgárai magukat latinul cives-nek, a máig használatos formával mondva cívisnek nevezték, ami jelentős mértékben emelte őket a jobbágyok jogállása fölé, noha a szabad királyi városi polgárok jogállását még nem érte el, de nem sok hiányzott belőle. Debrecen földesurának aránylag kevés beleszólása volt a város ügyeibe, amiket az választott önkormányzati szervén keresztül intézett. A lelkészválasztásba viszont volt bizonyos beavatkozási lehetősége a földesúrnak. Török János a lutheri tanokhoz akarta visszatéríteni Debrecent, azért vitte szívesen a családilag is ismert, Wittenbergből frissen hazatért Meliust a városba, mert azt remélte, hogy ő megteszi azt. Tévedett. Melius már református volt, és éppen ellenkezőleg, a református hitfelekezetet szilárdította meg Debrecenben, illetve a Tiszántúlon, odáig menően, hogy az 1560- as években kibontakozott erdélyi antitrinitárius egyház térhódításától is megvédte Debrecent és a térséget. Melius teológiai nézetei sajátosan magyar jellemvonásokat viseltek.? Egyfelől az obszerváns ferences szerzeteseknek a 15-16. század fordulójára kialakult teológiája örököseként Szkhárosi Horvát András szellemében a szociális felelősség bátor szószólója volt. A feudalizmus azt hirdette magáról, hogy isteni rendelésből áll fenn, amely társadalmi rendben a vezető rétegek alattvalóik védelme és testvéri vezetése érdekében töltik be tisztségüket, azért kapják az adót és más szolgáltatásokat. Melius azt kérte számon e társadalmi rétegeken, hogy teljesítsék kötelességüket. Különösen a nemességet és az általa fejedelmeknek nevezett főurakat ostorozta, valamint az állam élén álló uralkodót buzdította tényleges keresztyéni testvéries magatartásra, az alárendeltjeik védelmére, ügyeik igazságos intézésére, a törvénytelen és embertelen követelésektől való tartózkodásra. Melius társadalom-felfogása megfelelt a nemesség autonómiai igényeinek, mivel igen erősen hangsúlyozta az ellenállási jogot, de azt nem tartotta fenn a nemességnek, hanem a 5 Bucsay Mihály: Melius Juhász Péter gondolatvilága. In: Confessio, 1980. 40—46. p. (továbbiakban: BUCSAY, 1980.); SZABÓ András: Magyar Művészettörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor. VII. köt. Bp., 2007. 368. p.; FEKETE Csaba: Melius Juhász Péter hitelesnek vélt arcképéhez. In: Magyar Könyvszemle, 2008. 2. sz. (továbbiakban: Fekete, 2008.) 7 Kathona, 1967.; Bucsay, 1980.; Markai László: Méliusz Juhász Péter. Halálának négyszázadik évfordulójára. In: Élet és Tudomány, 1972. 49. sz. 2311-2315. p. (továbbiakban: Makrai, 1972.)
