Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - SUMMARIES IN ENGLISH - Tóth Tamás Zoltán: Some Ethical Aspects of Simon Magus and the Simonian Practice. Discourse from Hippolytus's Refutatio VI. and the 'Explanation On The Soul' (Ex. An.)
94 Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013) szintén platóni gyökerei vannak, és az itáliai szerzők mellett Janus Pannonius költeményei között vagy a későbbi magyar puritán irodalomban is találni rá példát. A reneszánsz morális antropológiának a továbbélését a protoprotestáns városi központok (pl.: Annaberg-Bucholtz) nagyban segítették, hisz remek eszköznek bizonyult a különböző életkorokhoz köthető, romlott viselkedések kiemelésére, melyekkel a katolikusokat bírálták. Feltűnő, hogy ekkortájt már több helyen szerepel a nőkkel foglalkozó morális antropológia, mint például a fent említett Annaberg-Bucholtzban található Szent Anna templom életkor ábrázolásain, Dürer valószínűleg velencei hatással bíró munkáiban vagy akár a magyar protestáns templomokban fellelhető allegorikus ábrázolásokon. Előfordult, hogy az egyes életszakaszokhoz állati attribútumokat társítottak, amint azt Antwerpenben látni, de jelen van Machiavelli, Bethlen Gábor vagy Jan van Doesborch esetében is. Az emberi élet 100 éves időtartama és tíz korszakra való felosztása továbbra is jelen volt, mint azt az erről szóló népi játékból (Pamphilius Gengenbach: Zehn Alter) és a hozzá tartózó fametszetekből látni lehet. Minden életkornak megvolt a maga viselkedési mintája és a hozzá kapcsolódó felfogása. A gyermeket Nyugat- Európában „kis felnőttnek” tekintették, a játék legfeljebb a munka utáni enyhülést jelentette. Péter Katalin azonban pont az ellenkezőjére mutat rá Magyarország esetében, ahol a játék nem volt ilyen visszaszorított szerepben, de ugyanakkor a felnőtt kor magatartásait utánozta. A gyermeknek volt azonban egy negatív megítélése: értelmileg és erkölcsileg is kifogásolhatónak tartották őket, és a nagypolitikában kiszolgáltatott szerepük volt. A protestáns felfogás azonban pozitívabban közelítette meg őket, tisztábbnak és makulátlanabbnak tartották őket a felnőtteknél. Az ifjúkort több szempontból is a legfontosabb kornak tartották, akár katonáskodásról, akár a közjó szolgálatáról volt szó, míg a hajlott korban levőknek a tapasztalatok átadása volt a legfőbb feladata. Igaz, volt olyan nézet is, mely az idősebbek szerepének jelentőségét már megkérdőjelezte, ez leginkább a militáns morális antropológiáknál volt igaz. A magyar morális antropológia atyjának Huszár Gált tartották, aki szintén a 70 éves élettartam híve volt. Olyannyira, hogy halálát is 70 éves korára jövendölte, ami akkorra be is következett. Fontos volt továbbá Las- kai Csókás Péter, Foktövi János, Félegyházi Tamás és Bojthi Veres Gáspár munkássága. Comenius munkája valószínűleg nem sok hatást gyakorolt az országban. Az ez idő tájt renddé váló városok felé is születik morális antropológia, melyben Foktövi két fő irányt szab meg az ifjúságnak: a céhes mesterséget, illetve az ún. „szabados mesterségeket”(a szabad művészeteket), ezzel alighanem a prédikátor értelmiség képzését akarta elősegíteni. Létezett ugyanakkor a morális antropológiának egy militáns megközelítése is, melyet Foktövinél és Szatmárnémeti Tóth Mihálynál is olvashatunk. Ez kiemeli a hadrafoghatóság központi szerepét az életkor-felfogásoknál, valamint Tóth Mihály javasolja a „vitézi rend” hagyományos rendi szerkezetbe való beemelését. Maga a városi morális antropológia hatással volt a nemességre is, hisz azon nemesek, akik a városban házzal rendelkeztek,
