Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 2. szám - SUMMARIES IN ENGLISH - Petrás Éva: The Social Teaching and the Social Question - The Reception of the Catholic Social Teaching among the Hungarian Catholic Intelligentsia, 1931-1944

104

Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013)

katolikus műre, Archangelo Rossi 1622-ben, Velencében kiadott könyvére3 hivatkozik, és a mű nagyon alapos ismeretében vitatkozik vele. Idézi a tridenti zsinat házasságra vonatkozó határozatait, Pázmány Kalauzának ide vonatkozó részeit, sokszor egészséges humorral fűszerezve (bár a „fűszer” nem más, mint a kecske golyóbis). Igaza van Petrőczinek: „A katolikusokra vonatkozó részlet itt - ismét a puritánoktól szokatlan módon - valamelyes megengedést, elfogadást, a interkonfesszionalitásnak legalább is a csíráját mutatja.” (16. p.)

A könyvecske második bevezető tanulmányát Szarka Miklós jeles családterapeuta írta. A tanulmánynak az a meglepő tanulsága, hogy a mű nemcsak saját korának kontextusában figyelemre méltó, hanem ma is érvényes megállapításokat tartalmaz. Ez a könyvecske nem lelkigondozói, hanem Szarka Miklós megállapítása szerint tanácsadó mű. A rossz házasságok megelőzését szolgálja, és derekas részében a „mátkásodással”, a jegyesek házasság előtti kapcsolatainak kérdéseivel foglalkozik. Szarka Miklós szerint Tarpai Szilágyi „prevenciós gondolkodása abszolút szakszerű - a 17. század magyar nyelvén” (45. p.). Több olyan megállapítást tesz, ami máig sem veszítette el az érvényét. „Tarpai Szilágyi András gondolataiban megjelenik a nemes puritanizmus, mely úgy fordul az ember felé a maga tiszta, biblikus gondolkodásával, hogy szolgálja, segítse az embert. A mennyet igyekszik lehozni a földre” (35. p.).

A harmadik tanulmány Horváth Csaba Péter munkája, amely a Tarpai- szöveggondozás módszertani alapelveit teszi vizsgálat tárgyává. A szöveghű átírás módszerét követi, aminek az a célja, hogy „á jelenkori olvasó ne érezze túl idegennek az olvasott szöveget, elsősorban a korabeli tipográfia és a még nem kodifikált helyesírási és központozási elvek miatt”. (49. p.) Ez az írás azért példamutatóan fontos, mivel még nincs egyértelmű szabályozás a régi magyar irodalmat népszerűsítő kiadványok átírásához, bár néhány alapelv rögzítése már megtörtént.«

Tarpai Szilágyi András könyvének kiadása az MTA Könyvtárának Kézirattárában RMI r. O.92 jelzeten található példány alapján készült a kolozsvári példány figyelembevételével. A könyv szerkezete is tükrözi Tarpai Szilágyi András prevenciós gondolkodását. A könyv első része a „Grádus” fontosságát tisztázza, vagyis a családi élet különböző ciklusait, lépcsőfokait. Részletesen beszél a mátkásodásról (11-44. P-), vagyis a párválasztás során meggondolandó szempontokról, majd pedig a válásról. Foglalkozik a házasság mindennapjainak problémáival is. Röviden megemlíti a házassági ceremóniákat,s valamint a válás esetén illetékes intézményeket.

A könyvecske az összefoglaló után egy rövid „Toldalékéban rövid tanítást ad a „hitnek regulájáról”. Ezt tartja az egész kereszténység alapjának. „Az hit és a jó lelkiesméret az szent írásokban nyugosznak meg. Aki ezt nem hiszi, nem lehet az igaz vallású ember. Aki tökéletesen hiszi, és magát abban gyakorolja, annak vallása még csak gyanúba sem hívattatik, mivel az 3 4 5

3 Rossi, Arcangelo [Archangelus rubeus]: In quator libros Sententiarum subtilissimi distinctiones. Velence, 1622.

4 Debreczeni Atilla - Kecskeméti Gábor: Alapelvek az irodalmi szövegek tudományos kiadásához. In: Irodalomtörténet, 2004. 328-330. p.

5 BÁRTH DÁNIEL: Esküvő, keresztelő, avatás: Egyház és népi kultúra a kora újkori Magyarországon. Bp., 2005.117-122. p.