Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Sas Péter: Kelemen Lajos (1877-1963) levéltáros-történész levelezéséből

86

Egyháztörténeti Szemle XIV/4 (2013)

Az erdélyi történetírás vesztesége mindaz, amit nem fogalmazott meg tanulmányaiban és cikkeiben. Ezt a sokszor elsiratott szellemi kincset fedezhetjük fel levelezésében. írásbeli üzenetváltásai százaiban, vagy inkább ezreiben hagyta maga után - feldolgozandó örökségként - levéltári kutatásai során nyert megbízható, hiteles, erdélyi tudomány-, művelődés- és társadalomtörténeti adatgyűjteményét. Ennek felismerése után jelenthette ki határozottan Kiss András, hogy „ilyen méretű hiteles forrásanyaggal tudomásom szerint ez ideig társadalmunk nem rendelkezik és méltó értékesítése a jövő feladata”.7

Levelezése becses ismeretanyagot hordoz a művészet-, irodalom-, egyház-, családtörténet és címertan témakörébe tartozó témákkal kapcsolatban. Levelezőpartnerei a témák sokasága miatt a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből kerültek ki: történész és levéltáros kollégák, arisztokraták, egyetemi tanárok, tudományos és amatőr kutatók, írók, valamint származásukkal és tevékenységükkel ki nem tűnt, hétköznapi érdeklődők. Legfontosabbak szüleivel és a hozzá emberileg is nagyon közel álló kollégákkal folytatott levelezése, akik közé Balogh Jolán művészettörténész, Biás István levéltáros, Biró József művészettörténész, Buday Árpád régész, Gyallay Papp Domokos író-szerkesztő, Herepei János művelődéstörténész, Lukinich Imre történész, Posta Béla régész, Siklóssy László művelődéstörténész, Veress Endre levéltáros és professzora, Szádeczky Kardoss Lajos történész tartozott. A felsorolásból kihagyhatatlan egykori neveltjével, Gidófalvy István földbirtokos- gyógynövénytermesztővel és feleségével, Gidófalvy Istvánné Pataky Etelka festőművésznővel folytatott írásbeli diskurzusa.

Kelemen Lajos életművének megjelenés előtt álló naplóján és feldolgozás alatt álló levelezésén alapuló elemző bemutatása egyik alapvető fontosságú kulcsa lesz az erdélyi magyar művelődés 20. századi története monográfiája megírásának.

Az alábbiakban olvasható levelek önmagukért beszélő bizonyságai az erdélyi magyar tudományosság, a művelődés, a kultúra, az oktatás eredményes végzése érdekében folytatott együttműködésnek. Jelen esetben az unitárius Kelemen Lajos és a piarista tanárok között, bizonyságául annak, hogy szakmai célokért, eredményekért dolgozó szellemi munkásokat vallási hovatartozás nem oszthatja meg.* 8

i KISS ANDRÁS: Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárának története. In: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményei. Szerk.: Sipos Gábor. Kolozsvár, 2009. 208. p.

8 A közölt kézírásos levelek lelőhelye: Archivele Nationale Directia Judeteanä, Cluj. (Állami Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága, Kolozsvár.) Továbbiakban: ROLKMI Fond 593.