Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Benkéné Jenőffy Zsuzsanna: A győri egyházmegye papságának helyzete az Ausztriához csatolt területen 1918-1922 között
A győri egyházmegye papságának helyzete az Ausztriához csatolt területen 79 kipellengérezte az elcsatolt terület papságát. Stehlik e cikkében azt állította, hogy a papság a felkelőkkel legmelegebben barátkozott, és a magyar nyelvet csak azért használja, hogy durva, erőszakos lelkének gyűlöletét mutassa a német néppel szemben. Békeffy kifejtette, hogy e zavaros időkben a papság nagy része tartózkodott a politikától, „és a számtalan támadás és intrika ellenére rendületlenül hű maradt hivatása és vallása parancsolta elveihez”. A gálosi plébános meg volt arról győződve, hogy Stehlik az olyan papok csoportjába tartozott, akik pozícióikat arra használták fel, hogy a politikában érvényesüljenek. Békeffy ezért el is marasztalta Fetser püspököt, hogy miért pont Nezsiderbe helyezte Stehliket a köztudottan osztrákpárti Thullner János plébános oldalára, hogy szabadon folytathassa magyarellenes tevékenységét. A támadó újságcikken kívül Stehlik rágalomhadjárata előző plébánosát, Kaufmann Istvánt sem kímélte. Egy levelében azt állította, hogy Kaufmann németsége miatt megtiltotta neki a misézést. Ez a vád természetesen nem volt igaz. „Szegény nemzetség, ha ilyen védőkre szorul!” - írta Kaufmann, s váltig állította, hogy Stehlik nem is tiszta német származású. „Neve, fiziognómiája biztos erre: cseh-morva vagy tót típus, és ilyen ember adja ki magát a németség oszlopának, köpköd jobbra-balra azokra, kik nem németek.”«8 Stehlik László az Apostoli Adminisztratúra idején sem engedett nyughatatlanságából. Ismert még egy levél tőle 1925. február 12-i keltezéssel, melyben plébánosi kinevezést kér Piffl bíboros-érsektől, bizonyítva, hogy megszerezte az ehhez szükséges vizsgákat,«« ám Bedy Vince kanonok 1937-ben megjelent, a győri szeminárium történetével foglalkozó és egykori növendékeit is felsoroló műve úgy írja, Stehlik László aposztata lett.* 100 A papság soraiban olyanok is akadtak, akik kezdetben a magyar érdekeket védték, ám a zűrzavar során lassan kiábrándultak elveikből. Közéjük tartozott Gangl Mihály lajtaszentmiklósi plébános is. Mikor plébániáját elfoglalta, maga Bleyer Jakab írta 1920. március 26-án, hogy nemcsak a plébánia kegyura, Esterházy Pál herceg elégedett Ganglial, hanem a lakosság is szívesen látná, mert hazafias gondolkodású.101 Gangl Mihály munkássága azonban nem sokáig lelkesítette a megmaradásért küzdőket. 1921. január 15-én a Sopron vármegyei katonai parancsnokságtól az a panasz érkezett a püspökségre, hogy Gangl egy Ramberger nevezetű katonának arról beszélt, hogy Magyarország nem igazán bánik méltányosan a német kisebbséggel, így előnyösebb, ha Nyugat-Magyarország Ausztriához csatlakozik. „Ha a haza bennünket nem segít, és nem támogat mindenütt, ahol csak teheti, ha kívánságunk és jogos panaszaink nem találnak meghallgatásra, akkor megszűnik a hazaszeretet, mert a mai világban a hazaszeretet is a gyomron keresztül megy.” „Vajon mit várhatunk a műveletlen és tisztára csak 98 GYEL, 1639/1922. sz. 88 Diözesanarchiv Wien (továbbiakban: ADW.) Burgenlandbestand iratcsoport, ikt. sz. nélkül. 100 Bedy Vince: A győri papnevelés története. Győr, 1937. 344. p. 101 GYEL, 1420/1920. sz.
