Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Benkéné Jenőffy Zsuzsanna: A győri egyházmegye papságának helyzete az Ausztriához csatolt területen 1918-1922 között

A győri egyházmegye papságának helyzete az Ausztriához csatolt területen 77 nai körletparancsnokság azonban elismerően nyilatkozott Mariska Ferenc márcfalvi plébános tevékenységéről, mely „oly irányú befolyást gyakorolt a lakosságra, hogy az a jelentés szerint hazafias magatartás, életfelfogás és erkölcs tekintetében a környék községeinek magasan felette áll.” A parancsnokság arra kérte Fetser Antalt, hogy a plébánost, mint a „nemzetvédelmi szolgálat kiváló harcosát” dicséretben részesít­se.^ Weiss Károly lánzsérújfalui plébános tevékenységét aggodalommal követte a Területvédő Liga. A plébános osztrák állampolgár volt, alig néhány hónappal azelőtt vették fel a Győri Egyházmegyébe, hogy 1920 augusztusában, ittas állapotban gazembernek nevezett egy magyar katonatisztet, Medgyesy István alhadnagyot, aki a plébános azonnali letartóztatását kérte. A Területvédő Liga megjegyezte: minden jelentés egybehangzóan arról szól, hogy a plébános gyakran hirdeti nagy hallga­tóság előtt, hogy a nyugat-magyarországi lakosság boldogulását csakis az Ausztriához való csatolás esetén találhatja meg. A plébános dicsőíti az osztrák kormányt, ennek vörös hadseregét. A levél arra kérte Fetser püspököt, helyezze olyan helyre Weisst, ahol ilyen magyarellenes poli­tikát nem folytathat.* 86 1920. szeptember 18-án Vihar György pecsenyédi plébános védelmébe vette Weisst. Vihar szerint Weisst sze­retik hívei, és jogosan nevezte gazembernek Medgyesy alhadnagyot, mert a katonatiszt goromba és lenéző volt a falu lakosságával.8? Vihar György állítását Mayer Benedek lánzséri plébános cáfolta: Mayer hatá­rozottan állította, hogy Vihar nem volt tárgyilagos, mert nem akarta, hogy Weiss menesztésével Lánzsérújfalu plébániáját is neki kelljen ellátni.88 Fersák Ferenc, Bauer József és Weiss Károly ügyénél nyilvánvalóan több problémát okozott a magyar-osztrák kapcsolatok alakulásában Stehlik László sopronkeresztúri káplán tevékenysége. Stehlik a kezde­tektől problémás egyéniség volt: paphoz nem méltó viselkedése, pénz­zel való visszaélései,8« botrányos szerelmi ügyei,«0 és - plébánosa, Kaufmann István szavaival élve - „politikai meghibbantsága” tárgyá­ban gyakorta érkeztek panaszlevelek a püspökségre, ám a helyzet javí­tására tett lépések igen lassan haladtak. Kaufmann István plébános 1921. február 10-én arról panaszkodott a püspökségnek, hogy Stehlik eszméivel csak széthúzást keltett a hívek között, elidegenítette őket a plébánostól, Ausztria-párti agitációjában kiváló szövetségese volt az erdélyi szász származású evangélikus patikus és neje, „kiknek a háza a második otthona.” A plébános arról is írt, hogy káplánja rendkívül ha­nyag, tiszteletlen, prédikációi megütközést keltők, „Szent István napján egy szóval nem emlékezett meg szegény hazánkról. Szent István mártír 8s GYEL, 2359/1920. sz. 86 GYEL, 3409/1920. sz. 8? GYEL, 3409/2/1920. sz. 88 GYEL, 1062/1920. sz. 89 GYEL, 1532/1920. sz. 9° GYEL, ikt. sz. n., 1921. március 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom