Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva: A református katonai lelkigondozás nehézségei az első világháborúban
A református katonai lelkigondozás nehézségei az első világháborúban Szabó Éva Sebestyén Jenő 1914. november 27-én a következő sorokkal nyitotta meg tábori lelkészként írott naplóját: „Szép bevezetéséül munkámnak az Illustrierte Zeitungban egy szép képet láttam, amin egy pap a sebesültszállító vonatban vagy kórházban ott ül a fájdalomtól eltorzult arcú katona ágya mellett és feléje hajolva hallgatja annak szavait kezét a kezében tartva.”1 Miután 1914 novemberében megkapta kinevezését, Sebestyén Jenő az egyetemes konvent megbízásából vizsgálta az ausztriai kórházakban ápolt magyar katonák lelkigondozásának körülményeit. Missziója során szomorú következtetésként kellett levonnia: a kórházak híján voltak magyar protestáns lelkészeknek. Miután szembesült a helyzettel, mind a honvédelmi minisztérium, mind pedig a császári és királyi hadvezetés felé jelezte megfigyeléseit, ő maga pedig aktív szolgálattal (lelkigondozás, istentiszteletek tartása, hozzátartozóknak való levélírás, vallásos irodalom terjesztése stb.) igyekezett változást elérni. Az említett hivatalos szervek felé tett észrevételei és javaslatai eredményeképp ugyan sor került lelkészek behívására, lényegi szervezeti fejlesztés vagy meghatározó előrelépés azonban a magyar református tábori lelkészet első világháború alatti működésében nem történt.2 Annak ellenére, hogy a megfelelő szervezettséget a háború időtartama alatt nélkülöznie kellett, s a tábori szolgálatra behívott lelkészek száma mindvégig csekély volt, a katonai lelkigondozás ügye számtalanszor napirendre került a református egyházon belül. Foglalkoztak vele az egyetemes konvent ülésein, az egyházi levelezésekben, illetve olyan újságok hasábjain, mint a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (továbbiakban: PEIL) vagy a Dunántúli Protestáns Lap. Természetesen a cél minden esetben ugyanaz, a magyar református tábori lelkészet működésének minél gördülékenyebbé tétele. Ezt szolgálják az egyes konventi üléseken és levelezésekben tárgyalt témakörök, mint például a behívható tábori lelkészek vagy a tábori szolgálathoz megfelelő nyelvtudással rendelkezők névsora, valamint a példaként említett PEIL hasábjain közölt, jellemzően személyes hangvételű, közvetlen tapasztalatokon alapuló beszámolók (a témához kapcsolódó cikkeket általában szolgálatot teljesítő tábori lelkészek írták). A jegyzőkönyvek által megőrzött konventi tanácskozások felvetései, a levelek, az újságcikkek híven tükrözik a tábori lelkészet akkori állapotát. A következőkben arra teszünk 1 Sebestyén Jenő tábori lelkészként írott naplója, 1914. november 17-i bejegyzés. A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, (továbbiakban: DREK RL.) C/68. (= Sebestyén Jenő iratai.) 2 Varga A. József: Katonák-lelkészek. Tábori lelkészek. Bp., 2010. (továbbiakban: Varga, 2010.) 92-93. p.
