Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabadi István: A szilágyi (krasznai) egyházmegye és az erdélyi egyházkerület kapcsolata a 18. században
A szilágyi (krasznai) egyházmegye és az erdélyi egyházkerület kapcsolata a 18. században Szabadi István Debreceni Ember Pál a 18. század elején a tiszántúli református egyházkerület tárgyalásakor tizennegyedikként, egyben utolsóként említi meg az erdőségi (Sylvaniensis), magyarul a szilágyi egyházmegyét, melyet, ahogy már a Helvét Hitvallás 1567-es aláírásából kitűnik, a vármegyéjéről krasznainak is neveztek.1 Kraszna vármegye s vele református egyházmegyéje a Partiummal együtt hányódott Erdély és Magyarország, az erdélyi és a tiszántúli superintendentia között 1693 óta. Ekkor a Partiumot hivatalosan visz- szacsatolták Magyarországhoz, ugyanakkor a partiumi Kraszna, Közép- Szolnok és Zaránd vármegyéket csak az adózás tekintetében, hiszen közigazgatásilag továbbra is Erdélyhez tartoztak. Ez a kettős függés 1732. december 31-ig tartott, ezután III. Károly rendelete alapján Kraszna, ugyanígy Közép-Szolnok és a Kővár vidék Zaránd megyével együtt minden szempontból a Gubernium fennhatósága alá kerül. A szilágyi református egyházmegye területén ekkor jelenik meg az a törekvés, hogy a tractus az erdélyi református superintendentiához tartozzék. Az erdélyi rendek számára 1691-ben kiadott Diploma Leopoldinum kedvezőbb helyzetbe hozta az erdélyi reformátusokat, mint a magyarországi egyházigazgatás alatt élő hittestvéreiket (az erdélyi négy bevett vallás addigi jogai megmaradtak). Mindeközben a szilágyi egyházmegye (melyhez tartozott néhány közép-szolnoki gyülekezet is) abban a sajátos helyzetben volt, hogy a helyi erdélyi egyházi törvények szerint igazgatták, jelentéseiket az erdélyi református főkonzisz- tóriumhoz adták be, attól függtek egyházpolitikai, a tiszántúli egyház- kerülettől pedig egyházfegyelmi ügyekben.2 3 1734-ben, amikor egy királyi rendelet megerősítette a tiszántúli református egyházkerület területét, abba természetesen beletartozott a szilágyi egyházmegye is. Ekkoriban a tiszántúli superintendens Zoványi György (1728-1758) volt. Zoványi a Közép-Szolnok vármegyében lévő, de a szilágyi tractushoz tartozó Zilahon lakott, s onnan igazgatta mind a kerületben lévő erdélyi, mind a magyarországi egyházmegyéket.3 1 Debreceni Ember PÁL: A magyarországi és erdélyi református egyház története. Sárospatak, 2009. 464. p. 2 POKOLY JÓZSEF: Az erdélyi református egyház története. V. köt. Bp., 1905. (továbbiakban: POKOLY, 1905.) 243-245. p. 3 Magát a forrásokban következetesen a superintendentia Trans- et Cis-Tibiscana superintendensének titulálta. A Cistibiscana, azaz Tiszáninnnen a mai Tiszántúlt jelölte (Erdély felől nézve), a Transtibiscana pedig az ugyanehhez a kerülethez tartozó, de a Tiszán túl lévő egyházigazgatási területet jelentette (Bereg, Ugocsa egy része, Máramaros).
