Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szuly Rita: A győri Congregatio Agoniae Christi tevékenységének és társadalmi szerepének vizsgálata az 1743 és 1753 közötti időszakban
A győri Congregatio Agoniae Christi tevékenységének és társadalmi szerepének vizsgálata 21 Győr városának mindennapi életében. Vallási téren a barokk vallásosság terjesztésének egyik sarokköve, nem csupán a győr-nádorvárosi Kálváriahegyre (épült 1714 és 1725 között), a lébényi Szent Jakab-monostor templomába vagy Bácsára, a Szent Vid-kápolnába vezetett processziók lélekformáló ereje, de - a Regnum Marianum-eszmerendszer jegyében - a Patrona Hungáriáé és a magyar szentek (István, Imre, László) tiszteletének lelkekbe plántálása miatt is. Emellett nevezett zarándok-állomásaikkal az ókeresztény Szent Vitus (Vid) vértanú és Szent Jakab apostol tiszteletét is elmélyítették. Az Agonia társulat feladatkörét és szerepét elemezve megállapítottuk, hogy kiterjedt tevékenységi körének alapfeltétele volt bizonyos társulati vagyon felhalmozása és kezelése (évente átlagosan 200-300 forint). E több forrásból (adományok, kegyes hagyományok, temetésre hagyott összegek) táplálkozó alap tette lehetővé, hogy más társulatokhoz hasonlóan, de azoktól némileg eltérve az Agonia társulat is betölthessen karitatív (Magyar Ispita látogatása, szegények segélyezése, alamizsnálkodás), művészeti, mecénási (oltárépíttetés, nyomtatványkiadás, iskoladráma-előadások anyagi támogatása) feladatkört. A különbségeket az Agonia társulat sajátosságai adják: az ünneprendje (Szent Kereszt felmagasztalásának a napja, szeptember 14., Szent Vitus napja, június 15. és Szent Jakab napja, július 25.), a kiadványainak témája,"*1 továbbá imádságainak központi témája (Krisztus szenvedése, a Jó Halálért való könyörgés). Az Agonia Christi társulat munkásságának társadalmi szempontú vizsgálatából kitűnik, hogy népszerűsége a 18. század folyamán egyre növekszik. Az 1749-ben több mint 200 lelkes tagsággal rendelkező és 1753-ig ütemesen gyarapodó társulat a kor végrendeleteinek tanúsága szerint az 1780- as évekre átveszi a vezető szerepet a ferencesek gondozásában működő kongregációktól (Cordas Seraphius Szent Ferenc Magyar Congregatio, Regiszi Szent Ferenc hitoktatási congregatiója). II. József első lépésben 1781- ben, majd 1782-ben a kordás társulatot és a ferences harmadrendet oszlatta fel, s 1784-ben rendelte csak el az összes társulat feloszlatását. Mivel a győri Agonia társulat abolitiós iratai elvesztek, nem ismert, hogy pontosan milyen vagyonnal és mekkora tagsággal számolták fel a társulatot. A feloszlatás évére is csupán a két Rationes bejegyzései alapján tudunk következtetni: a magyar tagozat számadáskönyve a jezsuita rend feloszlatásának évével, 1773-mal zárul, a német tagozat számadásai azonban 1784-ig folytatódnak. Az általunk vizsgált adatokból (számadáskönyvek vonatkozó tételei) pedig jól látszik, hogy az Agonia Christi társulat a helyi társadalom szélesebb rétegét is meg tudta szólítani, tagjai közé tudta állítani. Hiszen nem csupán a több száz forintról végrendelkező tehetős győri és környékbeli (Sziget, Újváros, Nádorváros stb.) polgárok (például Horváth Katalin húsz forint, Éva Rosina Fejerin tíz forint, Felkés Ferenc húsz forint összegben) rendeltek haláluk után pénzt adni a kongregációnak, a bevételi tételek között néhány krajcáros összegek is megjelentek. Nemtől, vagyoni helyzettől, rangtól függetlenül a halál közeledését érző embereknek fontos volt, hogy az utolsó útjára az Agonia kongregáció közössége kísérje, leikéért a kongregáció közössége imádkozzon. A társulat mind német, mind magyar 4 41 Pl.: Taxonyi JÁNOS: A Kálvária-hegynek szentsége. Győr, 1739. ill. Id. 33. sz. jegyz.
