Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: Gerely József karrierje - falak és választóvonalak a katolikus nagygyűlések "szürke eminenciásának" életében
76 Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013) Gerely az 1906-os nagygyűlés kulturális szakosztályának ülésén kapott szót. Beszéde már a megszokottnál nyíltabb, erőteljesebb hangvétel miatt is feltűnést kelthetett. Igen jellemző stílusára, hogy bevezetőjében leszögezte: arra készül, hogy „ez a pár szó kemény legyen, kemény, mint az igazság, mely betöri a fejet.” Hallgatóságát a katolikus közélet egyik alapvető problémájával, a szép szavak és a cselekvés elmaradásának kettősségével szembesítette, és elrettentő példaként arról beszélt, hogy ismer egy papot, aki hatásos beszédeket tart a liberális sajtó „veszélyeiről”, ám otthona magányában maga is inkább Pester Lloydot olvas. Az egyházi sajtó fellendítését egy nagy kezdőadomány útján tartotta volna elképzelhetőnek, azonban ennek megszerzésére nem látott reális esélyt. A Piusverein magyarországi megalapítását szintén nem látta kivitelezhetőnek. Úgy vélte, hogy kezdetben csak egy szerény sajtópártoló iroda felállítása lehet reális cél.49 A nagygyűlés ezután megbízta őt, hogy tanulmányozza a nyugateurópai sajtópártolás tapasztalatait, és ennek alapján tegyen megoldási javaslatot. Erre a következő országos nagygyűlésen került sor Pécsett. Gerely itt arra hívta fel hallgatóságának figyelmét, hogy a világ 270 millió katolikusa közül legfeljebb hárommillió fizet elő egyházi lapokra. A jó példának Németországot tartotta, ahol 18 millió hívő a katolikus lapok 650- 750 ezer példányára fizetett elő, Magyarországon viszont a 10 millió katolikus 6 napilap 30-35 ezer példányát vette meg rendszeresen. Arra figyelmeztetett, hogy a prédikáló pap nem tud akkora tömegeket elérni, mint akár egyetlen újság. Ezért úgy vélte, hogy az egyházi lapok terjesztését sürgősen meg kell szervezni, amit egyenesen katolikus közmunkának, népmissziónak nevezett.®0 A visszaemlékezések szerint Gerely javaslata hatalmas sikert aratott: „a pécsi kongresszuson elemi erővel tört ki annak az érzete,, hogy minden igyekezetünk hiábavaló [...] míg erős, olvasott, versenyképes kath. sajtónk nem lesz”®1 - írta egy kortárs. A fellelkesült résztvevők gyűjtést kezdtek a sajtó megsegítésére, és a helyszínen 4500 korona jött össze.®2 A sajtó ügye a korábbi nagygyűléseken is szerepelt, azonban hasonló reakciót egyetlen előadó sem volt képes kiváltani. Ezt egy szerző azzal magyarázta, hogy „az eddigi szónokok nem ismerték a helyzetet, vagy ha ismerték, nem merték leplezetlenül hallgatóik elé tárni. Hamis színekkel dolgoztak”. Gerely viszont „leküzdötte az álszemérmet és leplezetlen őszinteséggel tárta föl a helyzetet. És íme, a jelenlevő hallgatóság nem tért egyszerűen napirendre a hallottak fölött, hanem zsebébe nyúlt”.®® Hasonlóan vélekedett fellépésének hatásáról Faher Oszkár, a kor „egyszemélyes anti- klerikális sajtóközpontja” is. Faber határkőnek érezte 1907. november 4- 49 * * 52 53 49 Alkotmány, 1906. szeptember 26.15-16. p. s° Alkotmány, 1907. augusztus 28. 6-7. p. 5" Új Lap, 1907.198. sz. 1. p. 52 Buttykay Antal: Gerely József emlékezete. In: Uő: Beszédek és írások. Sajtó alá rend.: Burka Kelemen. IV. köt. Bp., 1942.195. p. 53 M. E.: A magyar katholikus napisajtó jelene és jövője. In: Katholikus Szemle, 1907. 948. p.
