Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: Gerely József karrierje - falak és választóvonalak a katolikus nagygyűlések "szürke eminenciásának" életében

Gerely József karrierje - falak és választóvonalak a katolikus nagygyűlések „szürke eminenciásának” életében 73

optimisták, amikor szavalunk, de dolgozzunk rideg számokkal, számoljunk rideg szívekkel és tényekkel, legyünk pesszimisták, amikor megvalósítunk”.31

A 19. század vége a sajtó nagy átalakulását hozta Magyarországon. A korábbi véleményhirdető orgánumok helyét kezdte elfoglalni a professzionális üzletsajtó, amely az olvasók szubjektív hangvételű „tanítása” helyett a minél pontosabb és gyorsabb tájékoztatást, a fogyasztói igények kiszolgálását helyezte előtérbe. Ebben a versenyben pedig a többnyire elavult módszerekkel dolgozó katolikus lapok, amelyek gyakran megmaradtak a műkedvelő vállalkozások színvonalán, óhatatlanul lemaradtak.32

Gerely ezzel szemben jól érezhetően arra törekedett, hogy minőségi terméket előállítva szolgálja ki potenciális olvasótáborának igényeit. Szakmai hitvallása szerint „a szerkesztő legyen személytelen, legyen láthatatlan, mint a színpadi rendező s a lapot ne orgánumnak tekintse, amelyen keresztül sajátmagát, alanyiságát feltárja olvasóinak”. Az aktualitásra kiemelt hangsúlyt helyezett, ezért általában - a nagy üzletlapok gyakorlatához hasonlóan - közvetlenül a nyomdába küldés előtt tartotta a lapzártát, amely „persze éjjeli munkával, nyakrafőre” történt. A siker további fontos feltételének látta, hogy az Egyházi Közlöny állandó színvonalon dolgozzon, ezért - a katolikus sajtó gyakorlatával szemben, amely természetesnek vélte az elhivatottságból végzett ingyenmunkát - honorálta is szerzőit.33 A lap legfőbb erősségének a nemzetközi hírek rovata számított. A szerkesztőség rendszeresen kapott adatokat a munkatársak külföldön élő barátaitól, a hírek többsége viszont a nagy nemzetközi lapokból származott. A fontosabb nyugati nyelvekből, sőt, akár skandináv lapokból is fordítottak cikkeket, így eltekinthettek a Magyarországon „még tudományos téren is szinte megrögzött rossz szokástól, hogy mindent német közvetítéssel és német szemüvegen át nézünk, még pedig rendesen akkor, amikor az a dolog már régen idejét múlta”.34

Ha kézbe vesszük az Egyházi Közlönyt, azonnal szembetűnik a hirdetések magas aránya, ami arra mutat, hogy az - a katolikus kiadványok jelentős részével ellentétben - jól alkalmazkodott a sajtópiac üzleti kihívásaihoz. 1909-ben évi tiszta jövedelme tízezer korona volt, minimális eladási értékét pedig negyvenezer koronára becsülték. 35 A lapot még az antikleri- kális propaganda egyik hazai vezetője, Faber Oszkár*6 is jól szerkesztett, „korunk szellemét megértő”37orgánumnak tartotta. * 33 * 35

3' Gerely, 1913.5. p.

32 A katolikus sajtó korabeli helyzetéről ld.: Dersi Tamás: A századvég katolikus sajtó- ja.(Irodalomtörténeti füzetek, 81.) Bp., 1973.

33 Gerely, 1913.5. p.

3-» GÉRESI Vendel: „Az egyetemes egyház" rovatáról. In: Egyházi Közlöny, 1913. január 3-8.p.

35 BFL. VII. 12. e. 1915-V(i)00355. 3. p.

36 Faber Oszkár (1879-1945): szerzetesnövendékként kezdte pályáját, ám 1902-ben kivált a piarista rendből, majd csatlakozott a szociáldemokratákhoz. Antiklerikális