Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Zsófia: A pozsonyi jezsuita kollégium Mária-társulatának könyvkiadása és könyvterjesztése
30 Egyháztörténeti Szemle XIV/1 (2013) sait csak bevételeiből, azaz a különféle adományokból, alapítványokból tudta fedezni. Amint azt Pavercsik Ilona - igaz, más összefüggésben - a kassai jezsuita akadémiai nyomda tekintetében kimutatta, a jezsuita fenntartású nyomdák azért is lehettek úgymond versenyképesebbek, mert a könyvkiadás költségeit valójában nem a bevételek, hanem az adományok fedezték, így olcsóbban adhatták el a kiadványaikat azok előállítási költségénél. *93 Bár Pozsonyban ekkor már nem a jezsuita nyomdáról, illetve annak kiadványairól, hanem a Mária-társulat saját költségén megjelentetett vagy beszerzett ajándékkönyveiről van szó, erre az intézményre is érvényes, hogy a xeniumosztás gyakorlata nem volt mindig nyereséges.1** Van azonban példa arra is, hogy a diákok, a pártfogó urak vagy akár a kongregáció rectorának adakozó kedvét dicséri a társulat történetírója. 1706-ban még az urak bőkezűsége tette lehetővé, hogy a szegényebbek is kapjanak xeniumkönyvet, 1721-ben pedig „mind a diákok, mind a főtisztelendők és a külsős urak bőkezűek voltak, különösen a méltóságos és főtisztelendő rector úr, aki három körmöci aranyat bocsátott rendelkezésünkre. Egyébként a diákok bőkezűségében mindig lehet reménykedni.”*9s A kongregáció az anyagiak mellett olykor a szegényebb tagok egyéb érdemeit is honorálta, 1724-ben Hevenesi művéből ugyanis azok kaptak, akik a társulat nyilvános könyvtári példányait a legtöbbet forgatták.193 * 195 196 A xeniumosztás fokozatos differenciálódása során idővel két-három féle csoportot különítettek el, jellemzően az urak, a kanonokok és a diákok csoportjait, de több esetben ennél nagyobb számú kötet osztásáról tudunk (azaz egy-egy csoporton belül két-három-féle könyvet is osztottak). 1677- 1678-ban egy-egy, 1706-1707-ben, majd 1709-1710-ben pedig mindkét alkalommal kettő, illetve három csoportot különítettek el. 1710-ben már egyedülálló módon összesen öt művet ajándékoztak (egyet a kanonokoknak, egyet az uraknak és a tehetősebb diákoknak, hármat pedig további különbségtétel nélkül a tanulóknak).'9? 1712-ben ismét a diákokat és az urakat különítették el,198 1715-ben pedig a diákoknak szánt műveket évfolyamonként osztották (feltehetően egyet a rhetor és poeta, egyet pedig a syntaxista és grammatista osztályoknak).199 1716-tól kezdve jellemzően két csoport vált el (urak és kanonokok, illetve diákok), de három esetben nem tettek különbséget a csoportok között. Bizonyára az említett 1722. évi eset is hozzájárult, hogy 1723 és 1734 között már nem fordul elő, hogy mindenki ugyanazt az ajándékkönyvet kapta volna, hanem minden esetben legalább 193 Pavercsik Ilona: Egy jezsuita tulajdonban lévő nyomda üzleti „titkai”. A kassai akadémia nyomdája. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1984-1985. Fel. szerk.: Kovács Ilona. Bp., 1992. 358-359. p. w pl. 1707-ben, vö. Album, 123V. 195 „Liberales vero se praebuerunt tum studiosi, tum reverendissimi et domini externi. Praecipue vero illustrissimus et reverendissimus dominus rector, qui 3 aureos Cremnizenses congregationi submissit. Caeterum de liberalitate studiosorum semper est sperandum.” Album, ii8r, 142V. 196 Album, 148V. 197 Album, I32v-l33r. 198 Diarium, iov. 199 Diarium, I7v-i8r.
