Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Kata Zsófia: Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Szemere Bertalan intézeti terve 1838-ból
54 Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013) rendes prédikátor halála után se tarthassa meg soha prédikátorként a káplánt: „Tekintve küldöttségünk a sok visszaéléseket, cselszövényeket, ’s simoniát, melyek az efféle megmárasztásokat, s maradásokat sokszor megelőzni szokták, s ekképen az ekklézsiák, és káplánok demoralisátiójára tág mezőt nyitnak fel [...] Szívéből kívánja valahára az egyházi megyék, vagy egyházkerűleti ekklézsiák által eldöntetni, s meghatároztatni örökös sinórmértékűl, hogy a káplán ekklézsiájában rendes prédikátornak soha semmi esetben meg ne marasztassék.” A 4. szabályhoz megjegyzik, hogy a hívhatási jog csak az illető egyházkerület lelkészeire vagy káplánjaira vonatkozzon, kívülről egyáltalán ne lehessen meghívni senkit. Javasolják, hogy a jövőben tartandó zsinaton teljesen töröljék el azt a kánont, amely a gyülekezeteknek jogot ad papja elbocsátására a lelki elidegenedés miatt. Ez az ürügy „nem ritkán, egy két hatalmas befolyású, ’s nagy tekintetű patricius, s a’mi több gyakrabban plebejus,- s a prédikátorra bizonyos, elégszer meg lehet alaptalan okoknál fogva megneheztelt személy, ármánykodásainak szüleménye lehet”. Az árvatár jövedelmét úgy tudnák befizetni, ha a sárospataki kollégium új épületére fizetett adót megszüntetnék, hiszen az épület nagy része már elkészült. Az így felszabadult pénzt fordíthatnák papjaik az árvatári adózásra. Az évi adózás legyen az osztályokban csupán 3, 6, 9 forint. Az adózás csak a szószékre kerülés második évében kezdődjön, mert az első év nagy teher a papoknak: „mint új gazdák, házok bútorozására, s bár mi csekély gazdaságok fölkészítésére költekezni kéntelenek.” Szükséges a gyülekezetek állapotának felmérése és osztályokba sorolása. Végezetül hangot adtak a terv szerzője iránti hálaérzetüknek, és felhívták a figyelmet az iskolamesterekre, akiket a papokhoz hasonlóan minden reformban és kedvezményben részesíteni kívánnak: „Vajha a Sz[emere] B[ertalan] úr által emberbaráti nemes kebellel indítványozott, s érett fontolással, és pontos számítással tervezett egyházi özvegy, s árva pénztár, - ezen olly szükséges, és jótékony intézet, - kitérj észt etne egyszersmind az iskolamesternőkre, s árvákra is...” Felvetették annak lehetőségét, hogy az árvatár helyett illetve mellett állítsanak fel a papok és tanítók számára egyházmegyei vagy egyházkerületi takarékpénztárt a pesti intézet mintájára,“*1 melybe minden pap évi 3 vagy 5, minden iskolatanító évi 1 vagy 2 forintot adjon be. Kiemelték a takaréktárak anyagi haszna mellett azok erkölcsi hasznát is, hiszen az a mértékletességre, józanságra és takarékosságra vezeti a papcsaládokat. Az egyházmegye az indítványát 1841. április 27-én Miskolcon mutatta be az egyházkerületi közgyűlés előtt.*2 5.3. Ungi és Felső-Zempléni Református Egyházmegye A beérkezett papi véleményeket összesítették az egyházmegyei gyűlésen, és ezt az összesítést terjesztették fel az egyházkerületnek. Szem ere Bertalan 4* A pesti intézet említésekor Fáy András takaréktárára utaltak. (Ld. feljebb.) TiREL. B/LXIV/28.435/95/. (= A Felső-Borsodi Református Egyházmegye küldöttségének véleménye az özvegy-árva tárról. Kelt: Senye, 1840. március 27.)
