Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Kata Zsófia: Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Szemere Bertalan intézeti terve 1838-ból

52

Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013)

módosításokat csak az hozhat. 6.) A szabályok és a választmány évenkénti tudósítását ki fogják nyomtatni, és a tagoknak megküldeni.

5. Pótlékszabályok. 1.) Az egyházmegyék némelyikében működő özvegytárak a részvényesek évenkénti adózásának lerovásául átfordíthatók az új intézetbe. 2.) Az intézetre vonatkozó gyakorlati utasítások és eszközök kidolgozása a legelső választmány feladata legyen.

Szemere Bertalan részletes számításokat végzett. Kalkulációját a hét egyházmegye 342 anyaegyházközségében szolgáló lelkészre és 20 felsőbb iskolai tanítóra alapozta. Megbecsülte a patrónusok évenkénti ajánlásaiból begyűlt összeget, a perselyek jövedelmét, az új papok belépti díjának nagyságát. Nem számította a bizonytalan belépésű iskolamesterek adózását és a váratlan adományokból, hagyományokból származó bevételt. Mivel a tár jövedelme az első öt évben csak növekedik, és a nyugpénzek csak a hatodik évtől kerülhetnek kiosztásra, ezért így számított: a hatodik évben kiosztásra kerülő jövedelem összesen 5188 forint és 13 krajcár lesz. Ez az összeg két részből tevődik össze. Egyik rész az addig begyűlt 21853 forint és 34 krajcár kamata, mely 1311 forint és 13 krajcár, a másik rész a hatodik évi adózás, mely 3877 forint.

Munkája végén Szemere Bertalan három pontban foglalta össze az intézet erkölcsi hasznát: 1.) A papot a jövő iránti megnyugvás vidámmá és nyugodttá teszi, így kötelessége teljesítésére alkalmasabb és készebb lesz. 2.) Az adózás a papcsaládot takarékosságra szoktatja, ami nagy erkölcsi erő. 3.) Az adózás évenkénti ismétlődése emlékezteti a családot az öngondoskodás és az előre gondolkodás fontosságára.

5. A papság véleménye Szemere tervéről

5.1. Gömöri Református Egyházmegye

„Tekintetes] Szemere Bertalan Úr által készíttetett terv Megyénkbeli minden Papokkal vélemény adás véget közöltetvén, és ennek öszve pontosítására Biztosság neveztetvén ki. [...] A feladat 1^ ágát, az élő Papok sorsa biztosítását érintve Tisztelt Szemere Úrral Szabályaira nézve kezet fog, némelly pontokra nézve némi kis eltéréssel, másokat bővebben kifejtve.”

A gömöri egyházmegye 1839-ben állította fel bizottságát, melynek tagjai összegezték a lelkipásztorok nyilatkozatait. Az egyházmegye bizottsága támogatta a Szemere-tervnek azt a részét, mely a papok szigorúbb vizsgálatáról ejtett szót. Szerintük célirányosabb volna az anyaiskolában megkezdeni a kemény ellenőrzést, kis létszámú és jól ellenőrizhető papi szemináriumok felállításával. Azokat vennék fel a szemináriumra, akik a professzori kar előtt bizonyitották, hogy magukban a papságra belső lelki elhívást éreznek, emellett erkölcsi és tudományos műveltségük is kiemelkedő: a többiek a polgári világban keressék szerencséjüket - állapította meg az egyházmegyei bizottság.