Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Kata Zsófia: Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Szemere Bertalan intézeti terve 1838-ból
44 Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013) által a néppel egyesül, műveltsége által pedig a felső osztállyal. A lelkészek állapotát nehezíti rangjuk, mi az úr és a nép közé helyezi őket, azonban egyik csoportba sem tartoznak igazán. Sajátjuk nincs, mint az úrnak, kézimunkához nem értenek, mint a nép. Fizetésük alig elég szükségleteikre, gyermekeiket adósság nélkül ritkán nevelhetik, ráadásul a lelkészi hivatal méltósága miatt az egyház a kereset legtöbb nemétől eltiltja őket. A lelkészek nincsenek biztonságban az eklézsiában, hiszen a gyülekezetük bármikor elmozdíthatja őket. Az elmozdított vagy meghalt apa után a támaszától megfosztott család nyomorba kerül: „Ki tudja megindulás nélkül nézni az özvegy anyát, ki ínségtől kísérve hagyja el árváival a kis lakot, mely többé nem övék, mellyet az atya könyörgései s a gyermekélet ártatlan emlékezetei megszenteltek; kiknek nincs más menedékök, mint e nagy világ, s egyetlen pártfogójok a gondviselés? Mert a papnak laka van csak míg él s míg tetszik a népnek, az egyház családának nem öröké, s abból, ha nem előbb, halálakor bizonyosan ki kell költöznie. S ha nem gyűjte, mit annak hagyhasson, vagy ha a csekély jövedelemből avagy kötelessége elmulasztása nélkül semmit nem lehete megtakarítania, mi lesz háznépéből? Ekklésiája új papot s háznépet táplál, itt többé nincs hazája, a hideg világ pedig inkább szaporítja, mint enyhíti az ismeretlen kínait. Valóban életkeserítő gondolat s kép, melly gyakran háborgathatja s kötelességéhöz is hűtlenné teheti az apát, hogy minden lelkiismeretes szolgálatával sem biztosíthat szeretteinek bár mi szűk segedelmet.”2* Szemere a közgyűlés előtt beszámolt külföldi útjának eredményeiről és ismertette azokat a helyeket, ahol a jótékony intézeteket tanulmányozta. Mivel a részletes tervet adatok hiányában ekkor nem készíthette el, ezért egy küldöttség kinevezését kérte. A küldöttség a következő egyházkerületi gyűlésre készítse el javaslatát két kérdésre válaszolva: 1. Miképpen lehet biztosítani a papok állapotát a szabad választás veszélyeztetése nélkül? 2. Özvegy és árvatár mi módon alapítható legállandóbban és legcélszerűbben, belefoglalva a felsőbb tanítók özvegyeit és árváit, és bizonyos megszorítással a falusi iskolamesterekéit is. Szemere felajánlotta, hogy a külföldön összegyűjtött és lejegyzetelt intézeti alapszabályokat és tapasztalatait az egyházkerület vagy a felállítandó küldöttség előtt közzéteszi. Zárásként arról beszélt, hogy indítványa nemcsak a szerencsétlenek, hanem az egész protestáns papi rend összes tekintetének és méltóságának ügye. Arra biztatta a közgyűlésen résztvevő égyházi és világi előkelőket, hogy adományaikkal járuljanak hozzá az intézet felállításához. 3.2. Ajánlások és alapítványok a tár gyarapítására Az egyházkerületi ünnepségen és a közgyűlésen részt vett Teleki József (1790-1855) gróf, a Pesti Református Egyházmegye gondnoka, a ** Uo. 209-210. p.
