Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Patton Gábor: A szentlászlói pálos kolostor a baranyai Olasz község határában

10

Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013)

körül baranyai birtokaira szorult vissza, ahol Jakab nevű fiával együtt Kéménden várat építtetett. Az itt élő urakkal meglehetősen sok viszálya, nézeteltérése, hatalmi harca adódott. Erősen nyomasztotta a lelkiismeret. Méltán. Ez egyértelműen kiviláglik magából az alapítólevélből is, amely a birtokok felsorolását követően úgy fogalmazza meg az alapítás lelki indokát: „hogy szülei és nemzetsége és saját utódai számára bűnbocsánatot szerezzen.”2 3

A következőkben röviden meg kell emlékeznünk a Szentlászló kolostor alapítása táján a birtokában lévő területek népességéről. Az „Olasz” mindjárt első hallásra is felkeltheti az érdeklődésünket. A falut elnevezése alapján újlatin nyelvet beszélő hospesek hozták létre, valószínűleg még a

12. század folyamán. Ezeknek a föld-, és főként szőlőművelő telepeseknek itt egy tömbje alakult ki: Olasz-Árpád (Nagyárpád), Búján, Bogád, Lothard és Udvard térségében. Olasz falu máig őrzi az egykor idetelepülő utóbb magyarrá lett etnikumot, ha csupán családnevek formájában is. Ők a franciás hangzású Jerant és a Prévoz famíliák. Nem zárható ki, hogy az utóbbi család őse esetleg a hospesek vezetője lehetett jó 8oo évvel ezelőtt. Egy 1181-ből való oklevél ugyanis „prépostnak” nevezi a telepesek vezetőjét. A „Prépost” elsősorban Észak-Franciaország területén jelölte az elöljárójukat. Egy másik, hatalmaskodásról szóló oklevél szerint 1285-ben Lőrinc nádor fia, Kemény lerombolta Gyulát, Óvári Konrád fiának Jakabnak pedig hat vallon jobbágyát megölte.3

A szőlőművelés a birtokcentrum mellett már ekkor igen jelentős lehetett. 1316-ban a szerzetesek szőlejét említik Kerned faluban (ma: Máriakéménd), ugyanekkor Tőiben pedig a termésüket. 1330-ban Konrád unokái ősi nemzetségi birtokaikat felosztották, közöttük a remeték Nakfalva (Remetefalva) és Szentlászló nevű falvait. A kolostort, amelyet ekkor Hásságy határához számítottak, közösnek hagyták. Később Hásságy faluról nevezte Óvári Konrád fia, Jakab magát. Amúgy e falu igen korai említésű, már 1068-ban feltűnik egy oklevélben. Az 1330-as évek előtt már bizonyosan volt temploma is, mivel papja fel van sorolva a pápai tizedfize- tők listáin. Héder (vagy Hidor) hasonlóan az Óváriaké volt. Mindkét falu

2 Documenta Artis Paulinorum. Szerk.: Gyéressy Béla. Bp., 1978. (továbbiakban: DAP. 1978.) III. köt. 404. p.; Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Bp., 1901. II. köt. 94-109. p.; ENGEL Pál: Középkori magyar genealógia. Bp., 2001. (CD-ROM.) (továbbiakban: Engel, 2001.)

3 Balatinácz Jeromos — Csepely-Knorr András: Hat falu a közös úton. Belvárdgyula, 1972. (továbbiakban: BALATINÁCZ, 1972.) 36-37. p.; Koszta László: Egy francia származású főpap Magyarországon. Bertalan pécsi püspök (1219-51) In: Aetas, 1994. 1. sz. 64-65. p.; Gyorffy, 1987. 311. p. Pécsudvardon a közelmúltban fedeztünk fel terepbejárás során egy Árpád-kori udvarházat, amelyet már 1181 előtt felépítettek. Az ekkor íródott oklevél érdekessége, hogy nemcsak a praedium részletes határairól tájékoztat, hanem az itt élő népek foglakozásáról is hírt ad. Még azt is tudjuk, hogy ki volt az udvarház takarítója. Patton Gábor: Kora Árpád-kori udvarház Pécs tőszomszédságában. 2002. (Kézirat.)