Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - SUMMARIES IN ENGLISH - Petrás Éva: The Social Teaching and the Social Question - The Reception of the Catholic Social Teaching among the Hungarian Catholic Intelligentsia, 1931-1944
108 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) E bevezető, problémafelvető fejezetet követően részletesen foglalkozott a szerző a törvény keletkezésének kérdésével. Részletesen bemutatta az 1920-ban megfogalmazott zsidóellenes indítványokat, a szélsőjobboldali politikusok és egyesületek követeléseit a zsidóknak nemcsak az oktatásból, hanem a gazdaság minden területéről történő kizárását, pontosabban a számarányuknak megfelelő képviseletük érvényre juttatását. A numerus clausus elfogadását megelőző hónapok radikális antiszemitizmusát, a zsidóellenes tüntetések és atrocitások hatásait szintén ismerni kell, hogy ha a Horthy-rendszer genezisét értelmezni akarjuk. A szerző utal a zsidókvóta nemzetközi (például orosz) párhuzamaira, részletesen foglalkozik a zsidóság jogállásának burkolt megváltoztatásával, a felekezetből fajjá, illetve nemzetiséggé történt átminősítéssel. Az antiszemita diák- és társadalmi egyesületek fellépése a nemzetgyűlési képviselőkre is hatást gyakorolt, s hogy a zsidóellenes diszkrimináció valójában a rendszerben kódoltan jött létre, azt jól mutatja a Teleki-kormány tevékenysége, a Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök által javaslatba hozott rejtett diszkrimináció érvényesítése. S ha már itt tartunk, a kötet külön erénye, hogy részletesen foglalkozik a numerus clausus ügyében érintett politikusok, közéleti személyiségek portréjának megrajzolásával (Prohászka mellett Teleki, Bethlen István, Bangha Béla, Kovács Alajos stb.) — jól bemutatva, hogy a diszkrimináció mögött nemcsak személytelen közvélemény, hanem befolyásos közéleti személyiségek tűntek fel. Ennek kapcsán ismét - jól alátámasztott hipotéziseket állítva fel - igyekszik eloszlatni bizonyos történeti tévhiteket, melyek a szakirodalomban is széles körben fellelhetők. Például Prohászka kapcsán meggyőzően mutatja be, hogy nagyon is kezdeményező, sőt fő- ideológusi szerepet játszott a numerus clausus megalkotásában, nem egyszerűen „társutasa” volt a folyamatnak. De arról is részletesen ír, hogy Teleki Pál elsősorban az antiszemita közhangulat leszerelése érdekében szorgalmazta a „zárt szám” intézményesítését. A katonai-félkatonai alakulatok ellen 1920 őszén-telén indított felszámoló akciók pedig csupán időben estek egybe a numerus claususszal, nem állott fenn ok-okozati összefüggés e két folyamat között. A szerző terjedelmes fejezetet szentelt a „faji paragrafus első évtizede mérlegének”, vagyis a korabeli statisztikák értelmezésével mutatja be a zsidó diákok számarányának változásait. A téma kapcsán a számsorok ismét cáfolnak egyes állításokat, például azt, hogy a Trianon következtében áttelepült egyetemeken ne érvényesítették volna az első éveseknél a zsidókvótát, hogy általában ne akarták volna betartani a törvényt stb. A folyamatot különösen izgalmassá tette a törvény lényegében való betarthatatlansága: nemcsak arról volt szó, hogy a jogszabályok nem definiálták mindenki számára egyértelműen a zsidó fogalmát, hanem arról is, hogy - különösen Pécsett és Szegeden - a kevés nem zsidó jelentkező okozott problémát, a lemorzsolódás hatásairól nem is beszélve. Kovács M. Mária bepillantást enged az egyetemi zsidóverések légkörébe, a numerus clausus „hétköznapi” következményeibe, egyéni sorsokba, mintegy teljessé téve a jog-, társadalom- és politikatörténeti vonatkozásokat. A kötet negyedik fejezete a numerus clausus törvény 1928. évi módosításával, a kérdés nemzetközi kapcsolataival (például a történetírásunkban kevéssé ismert op- tánsperekkel, a Népszövetségben kialakult álláspontokkal) foglalkozik,
