Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bertalan Péter: Hálózatok harca
Hálózatok harca Bertalan Péter Globális világunkat hatalmas gazdasági, politikai kommunikációs hálózatok kohéziós ereje tartja össze és működteti. A hálózatok finomhangolása fontos szerepet játszik abban, hogy a jelenlegi gazdasági válságot kisebb kataklizmákkal el tudja kerülni a világ. A katolikus világegyház is fontos összetevője a világhálózatoknak. AII. világháborúban győztes Szovjetunió a kommunizmus Moszkvából vezérelt világhálózatának kiépítésére törekedett. Ez a szándéka ütközött a Szentszék terveivel. Hazánkban az egyház és a pártállam között 1950-ben kötött és kikényszerített egyezmény, majd az 1956-os forradalom és szabadság- harc következménye, hogy az állambiztonsági szervek felmérték, hogyan áll a katolikus egyház elleni küzdelem helyzete. E felmérés eredményeként újra kellett gondolni a stratégiát és a taktikát. „A megnyesett fa...” Mindszenthy érseki székét az egyházi kánonok alapján a pápa megüresedettnek nyilvánította. Utóda, Lékai László „a megnyesett fa kizöldül” jelmondatával lépett a nagy előd örökébe. A választott jelmondat egyszerre visszautaló és előremutató jellegű. Kifejezője annak, hogy a katolikus egyház erős fáját nem sikerült kidönteni, még akkor sem, hogy Mindszenthy Rómába való távozásával a lombkorona legerősebb ága letörött. A hosszú életű, dús lombozatú, vastag törzsű fák jelképei a magyar katolikus egyháznak. A hatalmas növények sejtjei szövetek bonyolult hálózatát építik fel. A társadalom, ezen belül annak intézményei is, így azon belül a katolikus egyház is „közösségek rejtett hálózatára” épül. Mérei Ferenc hasonló című tanulmánya alapján kell elindulnunk ahhoz, hogy az egyházak társadalomban betöltött hálózatos szerepét megértsük. A katolikus egyház rejtett közösségeire a Grősz per, benne a pálosok pere kiemelten utal, amikor az illegális egyházról esik szó. A kommunista diktatúra Páter Vezér Ferenc kivégzésével és a 369 papi áldozat felmutatásával vállalta az egyház fájának erőszakos megnyesését. A „lombkorona megcsonkítása” politikai szempontbóklátványos és megfélemlítő volt. Arra is választ kell adni, hogy ez a drasztikus diktatórikus módszer milyen társadalmi és szociológiai hatással, következményekkel járt, hogyan zöldült ki a megcsonkított fa koronája. Az egyház elleni támadások nemcsak a fa lombozatát jelentő egyházi vezetés, a felsőpapság ellen irányultak. A fa törzsét, az alsópapságot, a szerzetesrendeket is elérte a pusztító szándék. A szerzetesrendek az egyház horizontális és vertikális hálózatán belül önálló, bonyolult hálózati rendszerükkel kapcsolódtak a katolikus egyház intézményének struktúrájához. A szerzetesrendek hálózata elleni támadás jól bizonyította, hogy a diktatúra tisztában volt e bonyolult szerkezet szerepével. Első lépései ennek ellenére még félig-meddig ösztönösnek tekinthetőek. Arra még a történet- tudomány, a történeti szociológia sem figyelt fel, hogy a támadások először a gyökérzet ellen kezdődtek. A gyökérhálózat kipusztítása vezethet el a fa kiszáradásához. Ez nem történt meg a diktatúra évtizedei alatt, amit Lékai
