Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sági György: Egy katolikus főpap vívódásai: Hamvas Endre csanádi püspök és az államhatalom, 1961-1964
Egy katolikus főpap vívódásai 81 „Pécsi László” fedőnevű ügynöke tájékoztatta az állambiztonságot a külföldi sajtónak a vatikáni-magyar részmegegyezésről szóló lebecsülő véleményéről. Erről ő Legányi Norbert pannonhalmi főapáton keresztül értesült.80 Legányit idézve elmondta, hogy nagyobb hitele lett volna annak, ha a békepapokat eltávolították volna a vezető pozíciókból, valamint a főapát azt is elhibázott lépésnek tartotta a magyar egyházi vezetés részéről, hogy a tárgyalásokon nem vett részt sem Hamvas, sem más magyar püspök.81 Casaroli emlékiratában úgy vélekedett a részmegegyezésről, hogy szerinte „nem volt egyezmény a szó szoros értelmében, még kevésbé volt olyan hagyományos konkordátum, amilyen már oly sokszor született az Egyház történetében. Messze volt még az az idő, amikor ez beérhetett. De elindultunk, és bár még az elején tartottunk, és utunk éles sziklák közt is haladt, mégis ebbe az irányba vezetett.”82 * * * * Ebből tehát egyértelművé válhat, hogy maga Casaroli is csak kezdeti lépéseknek tekintette az 1964-es dokumentumokat, szükségesnek látta még a további tárgyalásokat. Összegzés Hamvas Endre Csanádi püspökről, utóbb kalocsai érsekről a következőket szögezhetjük le a diktatúra idején mutatott tevékenységével, magatartásával kapcsolatban. Mindszenty hercegprímásnak határozott, Grősz érseknek kitartó magatartása után egy kevéssé konfrontálódó, ugyanakkor nagy egyházkormányzati tapasztalattal rendelkező püspökként került a püspöki kar élére, egyházpolitikájában hasonlított Czapik érsek mérsékelten engedékeny stílusára; annyi különbséggel, hogy az idős Hamvas Czapikhoz képest még kevésbé tudta - habár próbálta - tartani a Magyar Katolikus Egyház állásait a pártállammal szemben. Jóllehet igyekezett elodázni a kellemetlen döntéseket, azokat mégis mindig kényszerült meghozni, így többnyire már sodródott az árral. Az egymást követő magyar püspökkari elnökök szerepében a főpapoknak az ateizmusra alapozó pártállammal szembeni fellépésében egy gyengülő, belenyugvó magatartást tapasztalhatunk - Mindszenty, Grősz, Czapik, Hamvas. Egyre inkább kénytelenek voltak belátni, hogy rövid időn belül nem várható változás a hazai politikai berendezkedésben, így ahhoz kell alkalmazkodniuk. Mindazonáltal nem feledkezhetünk meg arról, s nem kételkedhetünk abban, hogy Hamvas Endre - és a gyakran kárhoztatott Czapik Gyula88 is - döntéseikkel mindig a Magyar Katolikus Egyház megmaradásán munkálkodtak egy olyan viszontagságos időszakban, mint amilyen a Rákosi- és a korai Kádár-korszak volt. Mindketten - Hamvas és Czapik is ™ Cserháti József pécsi püspök. Ld.: MÁTÉ-TÓTH, 2001.; FEJÉRDY, 2011. 8" Legányi Béla Norbert 1924-től bencés szerzetes, 1947-től kőszegi házfőnök, 1950-től Pannonhalmán tanít, 1952-1958 között főmonostori perjel, majd 1969-es lemond(at)ásáig pannonhalmi főapát. 81 ÁBTL. 3. 1. 2. M-25.793., „Pécsi László” fn. ügynök. 197-198. p. 1,2 Casaroli, 2001.138. p. 8:1 Balogh Margit a következőképpen fogalmaz Czapikról, összehasonlítva Mindszentyvel: „A két személy valóban nem vallott azonos véleményt minden aktuálpolitikai kérdésben, ugyanakkor mindketten egyházukért és híveikért cselekedtek - csak eltérő utakat keresve.” BALOGH, 2010. 53. p.
