Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sági György: Egy katolikus főpap vívódásai: Hamvas Endre csanádi püspök és az államhatalom, 1961-1964
Egy katolikus főpap vívódásai 73 püspök moszkvai felszólalását, széles körben terjedt az ő körükben, hogy „mennyire megbecsülték ott Hamvas püspököt, milyen tisztelettel, figyelemmel vették körül”, ami végső soron az egész katolikus Egyháznak szólt. Úgy gondolták ők, hogy a főpap ezzel „a tevékenységével nagyban hozzájárult az állam és egyház közti viszony további javulásához”. A papok „reakciós” csoportja szerint ezzel Hamvas csak azt akarta biztosítani, hogy utána Rómába is kiutazhasson a II. Vatikáni Zsinatra (1962-1965). Az egyes, közéjük tartozó papok szájából kevéssé barátságos megállapítások is napvilágot láttak, úgymint: „A kommunista püspök elment Moszkvába.” Az ilyen vélemények mögött viszont feltehetően az őket a rezsim által ért sérelmek húzódtak meg, arra adott válaszok voltak, melyeknek következményei, hogy a rendszerrel tárgyaló, olykor kényszerűen a rendszernek engedő püspök az elveikből nem engedő papság felől ennyire lesújtó kritikát kapott. Ide tartozó szóbeszéd volt az is, hogy „Hamvasnak ki kellett mennie Moszkvába, hiszen nem volt más választása, de vissza csak akkor jön, ha engedik”.37 Véleményük szerint a püspök kizárólag azt tette, illetve teszi, amit mondanak neki, saját döntése magától nem lehet és nincs is. Hamvasra nézve ez az álláspont sem túlzottan kedvező, quasi bábpüspöknek van lefestve, ami bár természetesen így igaz, gyakran kapott külső ráhatásokat, olykor talán erőseket is, végső soron azonban ő volt a döntéshozó. Hipotézisem az, hogy ha végül úgy döntött volna, hogy nem utazik ki, akkor az Állami Egyházügyi Hivatal hiába akarta volna, hogy Moszkvába menjen, ebben az esetben még ők sem tudtak volna erőszakot alkalmazni, mint ahogy fentebb szerepel is Rátkai kezdeti véleménye arról, hogy nem számít arra, hogy sikerül meggyőzni a főpásztort. Következtetésképpen a püspöknek a kiutazás - mindenféle ilyen és olyan tanácstól függetlenül - a saját döntése kellett, hogy legyen. Kétségtelen, hogy ettől a lépésétől előnyöket várhatott az Egyház számára. így megállapítható, hogy valamennyi papi irányzat véleményében volt, illetve van igazság, azaz Hamvas püspök remélhette, hogy a kiutazással a Magyar Katolikus Egyház számára kedvező reakciót kap az állam részéről, és amit különösen fontosnak tartott Szent Gellért utódja, hogy az 1962. október 11-én kezdődő II. Vatikáni Zsinatra kiutazhat kollégáival együtt. Ez, mint tudjuk csak részben valósult meg, hiszen az első ülésszakon a zsinati delegációt vezető Hamvas Endre Csanádi püspökön, püspökkari elnökön kívül csupán Kovács Sándor szombathelyi püspök vehetett részt zsinati atyaként, Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó pedig zsinati szakértőként. Hamvas a későbbiekben is próbált közbenjárni egyes püspök-társai érdekében, hogy a zsinatra kiutazhassanak - többek között az agg Shvoy Lajos székesfehérvári püspök esetében, de ez a próbálkozás sikertelennek bizonyult.!8 A három főpap jelenléte a zsinaton a Hamvas által elért kompromisszumos eredmény volt. Azt viszont, hogy valamennyi magyar főpásztor a későbbiekben legalább az utolsó ülésszakon részt vehessen, 37 * 37 rátkai II. 2. ;l8 ÁBTL. 3.1. 2. M-24.450. „Tömör János” ín. ügynök. 261. p.; FEJÉRDY, 2011. 50-53. p.
