Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sági György: Egy katolikus főpap vívódásai: Hamvas Endre csanádi püspök és az államhatalom, 1961-1964
66 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) Grősz érsek vezette a püspöki kart, majd Czapik egri érsek, akinek 1956-os halála után immár harmadszorra láttá el az elnöki teendőket, ettől kezdve 1961-ben bekövetkezett haláláig - az 1956-os rövid intervallumtól eltekintve, amikor Mindszenty bíboros néhány napig ismét átvehette a Magyar Katolikus Egyház vezetését a forradalom idején. Rátkai jelentéseiben megállapítja, hogy Hamvas igen nagy változáson ment át a püspöki kar elnökévé való előrelépése óta, már nem egyértelműen a Czapik-féle irányvonalat követi. Elnökként végzett tevékenysége mélyen alulmaradt a pártállam által elvártaktól, tőle „várt rugalmasságot, frissességet, határozott pozitív kiállásokat [...] ezideig nem kaptunk, pedig tudott dolog az is, hogy Grősz érsek idejében a püspöki karon belül Hamvas püspök igen pozitív tevékenységet fejtett ki”. Hantosnak küldött jelentésében azon csalódottságának is hangot adott Rátkai, hogy annak ellenére, hogy a Csanádi püspök korábban bírálta Grőszt nehézkességéért, Czapikot pedig a főelőadó meglátása szerint példaképének tekintette, joggal gondolhatták volna úgy, „hogy személye biztosíték lesz egy Czapik- vonal újraélesztésének”, lévén korábban a néhai egri érsek tárgyalótársa, akit „az állam-egyház közötti jóviszony megalapítójának [nevezett].”« „Kiss János” fedőnevű ügynök egy 1962-es, nem keltezett jelentésében Rátkaival ellentétben dicsérte a Csanádi püspököt, méltatva egyházkormányzati tapasztalatait, utalva több korábbi betöltött pozíciójára. „Kiss János” Hamvast alkalmas személynek tartotta, hogy a püspöki kart vezesse.* 14 15 Habár a helyzet nem ugyanaz, annyit mégis megállapíthatunk, hogy csakúgy, mint 1956-ban, amikor Grősz érsek lett a püspöki kar elnöke, szabadulását követően,« úgy most 1961-ben Hamvas püspök sem tette azt, amit a pártállam elvárt tőle. Még akkor sem, ha természetesen a két magyar főpásztor személyisége különbözött is egymástól. Egy mondatban összefoglalva: Hamvas kevésbé volt távolságtartó, mint a kalocsai főpap, de ez nem jelenti azt, hogy mindenre rögtön rábólintott volna. Meg nem könnyítette a kommunista rezsim működését, amennyire tehette húzta az időt, és erre időskori „feledékenységét” is felhasználta.16 Az úgy nevezett „haladó” papság részéről is érte bírálat Hamvast, mondván, nem működik együtt kellőképpen az állammal. A kommunistákkal közeli viszonyt ápoló Várkonyi Imre kalocsai főkáptalani helynök több Rátkaival folytatott megbeszélésen is hangoztatta a Csanádi püspökről alkotott rosszalló véleményét, mely szerint „az elnöki tisztség átvétele óta ‘3 Rátkai 1.1-2. 14 Állambiztonsági Szolgálatok .Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBTL.) 3. 1. 2. M- 30613/1. „Kiss János” fn. ügynök. 213. „Kiss János”: Timkó Imre teológiai tanár, 1975 és 1988 között hajdúdorogi görögkatolikús püspök és a miskolci exarchátus apostoli kormányzója. Ld.: MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS: A II. Vatikáni Zsinat és a magyar elhárítás. In: SZTE BTK Vallástudományi Tanszék honlapja, online: http://www,vallastudomanv.hu - 2012. január) (továbbiakban: MÁTÉ-TÓTH, 2001.); FEJÉRDY, 2011. 15 Ld. részletesen: Kálmán Peregrin: Enyhülésből a diktatúrába. 1. Grősz József visszatérése a püspöki kar elnöki tisztségébe. In: UŐ: Dokumentumok Grősz József kalocsai érsek hagyatékából, 1956-1957. Bp., 2011. 13-20. p. Vö. még: A Grősz-per előkészítése, 1951. Sajtó alá rend.: Szabó Csaba. Bp., 2001. 16 Vö. FEJÉrdy, 2011.182. p.
