Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
Benkő István és a Tanácsköztársaság 47 hogy hol válik el a keresztyénség programja a szocialisták és kommunisták programjától, megmutattam azt a szakadékot, mely a kettőt elválasztja egymástól s amit áthidalni nem lehet. d. , A beszéd elhangzása után felállott egy ember a hatóságból, ki a Népszava pénztárosa volt s a következő kijelentést tette: „Amit az előttem szóló elmondott, arra nekem csak egy megjegyzésem van. Örülök, hogy a keresztyénség nem valósította meg a maga programját, amiről hallottunk, mert ezzel útját állta volna a kommunizmus eljövetelének, amit most már nem tehette.” - Ez a kijelentés beszédemet egyáltalában nem kommunista ízű beszédnek tünteti fel. e. , Állítom, hogy a tiszta keresztyénséget hirdettem úgy, amint minden református lelkész megtette és megteszi, akiknek a lelke át van hatva krisztusi szeretettől, de elismerem, hogy még ezt sem lett volna szabad, hogy ezeknek a bestiáknak uralma alatt egyetlen tevékenység volt jogosult: az ellenforradalmi tevékenység. De legyen szabad utalni arra, hogy minden a proletárdiktatúra legelső hetében történet, amikor még csak a folyton hangoztatott ideális jelszavak hazug álarcában mutatkozott s amikor még az a hír tartotta magát, hogy Károlyi Mihály gróf diplomáciai sakkhúzása az egész ország védelmére. Ezek a tények magyarázzák meg, hogy elhangozhatott ez a beszéd, mely a keresztyén programot a kommunista programmal összehasonlította. f. , Végül hadd utaljak arra, hogy többen lehettek jelen, akik bizonyára csalódva távoztak el, mert nem számoltak azzal az egyszerű ténnyel, hogy a terem tele volt vörös katonákkal és munkástanácsi megbízottakkal, akiket oda kirendeltek. 6., Hogy a gyűlés végén éltettem volna a „budapesti proletár református gyülekezetét”: erre egyáltalán nem emlékszem, de nem emlékeznek azok sem, akik az összejövetel végéig ott voltak s akikhez eziránt kérdést intéztem. Ezért ezt az állítást tagadásba veszem azzal, hogy ott valami félreértésnek, vagy tévedésnek kell fennforognia. 7., Hogy Főtiszteletű Petri Elek kálvin téri lelkész úr beleegyezése nélkül mentem fel a szószékre, ez nem áll. A parókus lelkész úr egész kálvin téri szereplésembe beleegyezett, s hogy ezt nem erőszaknak engedve, hanem önként és teljes jóindulattal tette, azt úgy ő maga, valamint a jelen volt Szilassy Aladár főgondnok úr, Nemes Árpád, a gazdasági hivatal vezetője, továbbá Dr. Papp Gyula és Szalay Lajos egyháztagok bizonyíthatják. Legfőképpen hivatkozva azonban Csűrös István vallástanár lelkész úr bizonyságára, ki a parókus lelkész úr engedélyének kieszközlésében közben járt. A dolog lefolyását illetőleg hivatkozom a Nagytiszteletű Esperes Úrhoz benyújtott „Memorandum” idevágó tényeire. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy kálvin téri szereplésemhez az engedélyt nem én kértem a magam számára, hanem kérték azok az egyháztagok, akik az egyház védelmét magukra vállalták. Ők eszközölték ki az engedélyt, főképp Csűrös István, aztán Dr. Papp Gyula és Szalay Lajos útján. Hangsúlyozom azt a tényt, hogy sem őket, sem másokat én fel nem kértem, egyetlen szóval sem bíztattam arra, hogy ezt az engedélyt nekem megszerezzék, vagy hogy a kálvin téri szerepléshez nekem módot nyújtsanak, sőt ameddig tudtam, menekültem előle, mint rám nézve roppant kellemetlen feladat elől.
