Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
24 Egyháztörténeti Szemle X1V/2 (2013) lyen módon aktivizálták magukat a Tanácsköztársaság idején, még ha van is személyi fondjuk, azok pont erre az időszakra nézve igencsak hézagosak, így a következő forrás értékét tovább növeli, hogy azt maga az érintett jegyezte le. A forrásokról A Ráday Levéltár őrzési egységét képező Pesti Egyházmegye bírósági iratai között találhatóak meg a „Benkő István és társai” ellen folytatott peranyag folyamán keletkezett dokumentumok. A fentnevezett pallium több apró részre osztható, melynek jelentős részét képezik az ebben a tanulmányban felhasznált források: a Pesti Egyházmegye ügyészének vádirata a „Benkő István és társai” ellen folytatott perben (gépirat); Benkő István 1919. április 2-án mondott beszédének másodpéldánya (a szerző kézirata); Benkő István védőbeszéde, melyet a per folyamán mondott el (a szerző kézirata).12 Mindhárom irat jelentős számú hivatkozást tartalmaz olyan dokumentumokra, melyek nincsenek a peranyaghoz csatolva. Ahol csak lehetett, a vonatkozó dokumentumok felkutatása megtörtént. A levéltári forrásokon kívül az események rekonstruálásakor a legfontosabbaknak a korabeli, illetve nem sokkal az események után íródott cikkek bizonyultak. A magyar egyháztörténet-írásra rányomja bélyegét a megmaradt források egyenetlensége. Sajnos Benkő Istvánnak, annak ellenére, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerületnek, valamint a budapesti refor- mátusságnak meghatározó szereplője volt, még sincs levéltári hagyatéka. Jelenlegi ismereteink szerint egyetlen közgyűjteménybe sem került levelezése vagy más személyes anyaga. A Rákospalotai Egyházközségben, ahol Benkő István 1921-től haláláig (1959) lelkészként szolgált, nincs személyi fond. Valószínű, hogy ha még megvannak a források, akkor azok a család birtokában lehetnek. A források átírásánál napjaink helyesírási szabályait követtük. A bibliai részek idézésének módjánál az 1990-es Biblia útmutatását használtuk fel, csakúgy, mint a bibliai idézetek esetében is. Kronológiai kiegészítés) A Tanácsköztársaság kronológiája ismert.« A református egyház fontosabb eseményei kronológiájának alapját részben a Bolyki-Ladányi szerzőpáros tanulmánya adja.'4 A budapesti események sorrendjét, valamint az azokon előadóként résztvevők neveit a tanulmányban nem minden esetben kronoRL. A/7. (= Pesti Egyházmegye Bírósági iratai, 1914-1922) 11. dob. A per Ítélete megjelent: Molnár, 2011. 12 KÓNYA ISTVÁN: Az 1918—19-es forradalmak és a magyar református egyház. In: Tanulmányok a kálvinizmusról. Bp., 1975.126-136. p. ‘4 BOLYKI JÁNOS - Ladányi SÁNDOR: A Magyarországi Református Egyház 1918-1948 között. In: A Magyarországi Református Egyház története, 1918-1990. Szerk.: Barcza József - Dienes Dénes. Sárospatak, 1999. 7-100. p. (továbbiakban: Bolyki-Ladányi, 1999.) Rövidebb formában először megjelent: A magyar protestantizmus, 1918-1948. Szerk.: Lendvai L. Ferenc. Bp., 1987. 25-127. p. A kronológiai rész megtartása mellett tartalmi értelemben vett lényegi különbség nélkül közlésre került még: Ladányi Sándor: A Tanácsköztársaság és az egyházak. In: Magyarország a XX. században. 2. köt. Szekszárd, 1997. 331-336. p.
