Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - TANULMÁNY - Petrás Éva: Társadalmi tanítás és szociális kérdés. Az egyház társadalmi tanításának recepciója a katolikus értelmiség körében, 1931-1944
8 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) korporatizmus sehol Európában nem bizonyult a társadalmi megújulás eszközének. Az állam csak annyiban érdeklődött a hivatásrendiség iránt, amennyiben azt politikailag hasznosnak tartotta.21 A fasiszta korporációs elképzelések és a katolikus hivatásrendiség közti észre nem vehetetlen analógia pedig könnyen félreértelmezhetővé tette a társadalmi tanítást, és ez a körülmény a különböző nemzeti egyházakban sokáig visszavetette a katolikus társadalomtudományos gondolkodást.22 23 * 25 III. Magyarországon a megújuló katolikus társadalmi tanítás olyan környezetbe érkezett, ahol a szegénység és a gazdasági bizonytalanság nem csupán a nagy világválság hazai begyűrűzése folytán volt jelen, hanem olyan évszázados strukturális problémaként létezett, amelyen a 19. század nagy modernizációs hulláma is csak részlegesen segített.2« így itthon a társadalmi tanítás és a szociális kérdés más tartalommal telítődött. Nem csupán arról van szó, hogy az ország hagyományos agrárstruktúrájából következően a szociális kérdés a túlnyomó többségben paraszti tömegek, s nem az ipari munkásság problémáit takarta. És nem is pusztán arról, hogy az 1930-as években a társadalmi tanítás szükségképpen magában foglalta a katolikus egyház társadalmi jelenlétének, esetleg a gazdasági világválság okozta szegénységről való gondolkodásának aktuális kérdéseit is - noha már ez is egy lehetséges keresztény társadalmi jelenlét olyan teológiai újragondolását jelentette volna, amely célszerűvé tehette az egyház hagyományos, karitatív tevékenységének meghaladását. A szociális kérdés - amely Nyugat- Európában eminensen 19. századi kérdés volt2« - azonban ennél jóval átfogóbb tartalommal szerepelt a két világháború közti Magyarország szóhasználatában: egyet jelentett az ország társadalmi fejlődéséről, modernizációjáról és egyúttal demokratizálásáról való gondolkodással. A harmincas évekre a Horthy-rendszer megreformálásának szükségessége széles értelmiségi rétegek konszenzusává vált.2« A problématerületek szorosan összefüggtek: a rendies társadalom felbomlása és a jelen aktuális politikai, gazdasági és társadalmi problémái olyan komplex problémaegyüttest alkottak, amelyről már számottevő társadalmi diskurzus folyt. Elegendő, ha csak a népi mozgalom gyökereinél jelentkező megdöbbentő felismerésre gondolunk: az értelmiség odafordulása a magyar agrárium felé nem a trianoni sebektől vérző középosztályi nemzeti identitás gyógyir21 Balogh Margit: A KÁLÓT és a katolikus társadalompolitika, 1935-46. Bp., 1998.17- 19. p.; Ormos Mária: Politikai eszmék, politikai gyakorlatok a 20-21. században. Bp., 2009. (továbbiakban: Ormos, 2009.) 199-207. p. 22 A katolikus társadalmi analízis és a belőle levezetett gyakorlat diszkrepanciájának történetéről és okairól Id.: Hobgood, Mary E.: Catholic Social Teaching and Economic Theory. Philadelphia, 1987. 23 Janos, A.C.: Politics of Backwardness in Hungary, 1825-1945. Princeton, 1982. 201- 234- PTóth Zoltán: Elfelejtett előzmények. A régi társadalomtörténet sajátos kérdéseinek kialakulásáról. In: Bevezetés a társadalomtörténetbe. Szerk.: Bódy Zsombor - Ö. Kovács József. Bp., 2006. 74. p. 25 Laczkó Miklós: Sziget és külvilág. Bp., 1996. (továbbiakban: LaczkÓ, 1996.) 167-169. p.
