Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kunt Gergely: Kaszap-kultuszok a második világháború alatt
92 Egyháztörténeti Szemle XIII/3 (2012) Kaszap-kultusz a háborús hátországban A nagyvárosok bombázása egy újabb olvasattal gazdagította Kaszap magánjellegű tiszteletét. Az óvóhelyek, légópincék „védőszentjeként” is tekintettek rá. Amint az imameghallgatások beszámoltak róla, képét is kifüggesztették, vagy pedig az ereklyét magukkal vitték a légoltalmi pincé- be.7° A kultusz ilyen jellegű gyakorlatát az újság is terjesztette, hiszen nagy betűk hirdették az alján: „Óvóhelyre vigye le Kaszap István Lapját és adja olvasni másoknak is! Sok jót tehet így!”70 71 A hitbuzgalmi értesítő alapján nem lehet felvázolni, hogy miként képzelték el a kortársak a novicius általi védelmet elsősorban az angolszász bombázások idején. Ezért visszaemlékezések tükrében fogjuk ezt vizsgálni. A kultusz erősen kötődött Székesfehérvárhoz, ezen a településen volt a legnagyobb a tisztelete. Ott, ahol született és meghalt. A német megszállást követően s 1944 nyarán több súlyos bombatámadás érte a fővárost. A gépek átrepültek Székesfehérvár felett, ahol elrendelték ugyan a légiriadókat, azonban feleslegesen, mert egyetlen alkalommal sem bombáztak. Ez az állapot hónapokon keresztül tartott, s a kortársak főleg a közeli Budapest és más nagyvárosok (Debrecen, Nagyvárad, Szeged) pusztulását látva és hallva, úgy vélték, hogy a város védőszentje óvja meg szülőhelyét a pusztulástól, ezért kerülik el a légicsapást. A kultusznak ez az eleme elég jól behatárolható időben. Feltehetőleg a főváros első nagy, április elejei bombázásától Székesfehérvár első tényleges légitámadásáig tartott, amelyre 1944. szeptember 19-én került sor. Az 1944 nyarára vonatkozó memoárokban Székesfehérvár védelmezőjeként tűnik fel a helyi novicius. Jancsó Miklós, akinek cserkészként gyermekkorában Kaszap volt az őrsvezetője, ugyancsak megemlítette ezt: „Az a hír is elterjedt, hogy kiteríti a köpenyét Székesfehérvár fölé, és megvéd a bombázásoktól.”72 Más visszaemlékezésekben is helyet kapott a privát kultusznak ez az eleme: „Hiába akarják bombázni [ti. Székesfehérvárt], nem lehet, mert mihelyt bombázni akarják, fehér ködfágyol ereszkedik a városra, és nem látnak semmit belőle, eltűnik a szemük elől, ha pedig fényképezni akarják a várost, a lemezeken megjelenik egy fiatal papnak, Kaszap Pistikének a képe. Kaszap Pistike megvédi Székesfehérvárt.”73 Részben ehhez hasonlóan más források is azt emelték ki, hogy úgy vélték a város lakói, hogy az időjárásnak parancsolva láthatatlanná tette a települést: „Amikor jönnek a repülőgépek, a házakat köd bo70 Jól illusztrálja ezt a következő levélrészlet: „Megszólaltak a szirénák, s mi a szomszéd ház lakóival a pincébe siettünk. Alig múlt el 15-20 perc, halljuk a közelben lévő ágyúk bömbölését, az idegen gépek zúgását, s a következő percben már a közeledő erős bomba sípolását is. Mindenki imádkozik, férfi, nő egyaránt a polcon lévő Kaszap István képre tekint: »Kaszap István imádkozzál értünk!« A következő pillanatban óriási robbanás, csörömpölés, a villany kialszik, por tölti be az egész pincét, minden és mindenki megrázkódik. Mindnyájan úgy éreztük, hogy eljött földi életünk utolsó pillanata. »Végünk van! Kaszap István segíts!« - kiáltjuk, majd néma csönd lesz.” Kaszap István Lapja, 1944. 3. sz. 7. p. 71 Kaszap István Lapja, 1944. 4. sz. 5. p. 72 Jancsó Miklós életműve. CD szövegkönyv. Online: Magyar Elektronikus Könyvtár: http://mek.oszk.hu - 2012. április. Kaszap István a Vadgalamb őrsöt vezette, amelynek (Mausz becenéven) tagja volt Jancsó Miklós is. Endrődy, 1943. 41-42. p. 73 Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Tüzes cipőben. Memoár. Bp., 2004.104-105. p.
