Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - RECENZIÓK - Kovács Katalin Anna: Medgyesi Pál redivivus. Tanulmányok a 17. századi puritanizmusról
104 Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012) mutatásra törekszik. Épp ez a műfaji megkötés adja erősségeit és esetleges gyengeségeit is. Legnagyobb előnye talán, hogy egy-egy részterületet, problémát a lehető legalaposabban jár körül. Említhetném itt az elsőre egészen apróságnak tűnő dolgok jelentőségét megvilágító írásokat, úgymint a Medgyesi által gyakran használt kifejezések (például a „jajj” A. Molnár Ferenc, vagy a „keserű-édes” Csorba Dávid tanulmányában) és kontextusuk részletes elemzését, vagy a magyar nyelvű Praxis-kiadások metszeteinek Oláh Szabolcs által történt összevetését és részletes ikonográfiái vizsgálatát imádkozás-történeti aspektusba helyezve. Az olyan hatástörténeti adalékok is összefüggéseikben szervesen illeszkednek a Medgyesiről és művéről kialakított képbe, mint Drégelypalánki János kései, a prédikáció műfajához idomított Praxis-átdolgozása Győri L. János tanulmányában, vagy Pesti Brigitta tálalásában a Medgyesi- korabeli olvasóközönség összetétele. Tóth ZsOMBORtól megtudhatjuk, milyen hatással volt a „puritán félelem” a történetíró Cserei Mihályra. Mikó Gyula írásában az ortodox vonalat képviselő nagy ellenlábas, Geleji Katona István prédikációinak Medgyesi általi kritikája pedig éppen az előbb felsoroltak fonákjára példa. A Praxis pietetatis mellett más írásai is előkerülnek. Például az egyszerű embereket a helyes imádkozás és — a Praxishoz hasonlóan - a helyes protestáns életvezetés fortélyaiba bevezető Lelki A-BE-CE, melynek kateketikai jelentőségét Fekete Károly tárgyalja; vagy a Dialogus politico- ecclesiasticus, mely párbeszéd formájában fejti ki Medgyesi nézeteit a világiaknak az egyházkormányzatba való bevonásáról és a világi és egyházi tisztségek szétválasztásáról Szabadi István tolmácsolásában. Nem mehetek el amellett, hogy legalább néhány szóval ne méltatnám a kötet illusztrációit is, noha ezek csupán egy, a Fazekas Gergely Tamás által írt tanulmányban szerepelnek. A szerző a különböző angol és magyar nyelvű Praxis-kiadások könyvborítóin található metszeteket vetette össze, így a témából eredően ehhez elengedhetetlennek minősülnek a képi ábrázolások. Mégis ezen metszetek közelebb hozzák, testközelibbé teszik a kötet többi tanulmánya által is taglalt korabeli kegyességről és a puritanizmusról való gondolkodás megértését a mai, vizuális kultúrán nevelkedett olvasóközönség számára. A könyv egyetlen hátránya talán — ami, mint említettem, az ilyen kötetek műfaji sajátosságainak hozadéka —, hogy mivel számos különféle tudományterület képviselői, nagyon eltérő módszerekkel és szempontok szerint dolgozva vizsgálták a témát, ez körinyen széttöredezettséghez és a részletekben való elveszéshez vezethet. Nehéz ezeket a részterületeket összeegyeztetni. Az egyes tanulmányok által tárgyalt problémák igen sokfélék, jelentőségük is eltérő. A Luffy Katalin által írt historiográfiai összefoglaló például nagy területet átfogó egységes kép kialakítására törekszik, míg Petrőczi Éva Régi bort új tömlőbe alcímű írása egy-két újonnan felfedezett apró kiegészítéssel él Medgyesi életrajzával és Bayly-fordításával kapcsolatban. Ezek fontosságát azonban eltérő természetük miatt nem lehet ösz- szemérni. Mindkettőnek van létjogosultsága, és mindkettő jelentős a maga nemében. Látszólag kissé kilóg a sorból Oláh Szabolcs mélyreható prédikációelméleti fejtegetése, mely a puritánoknak az isteni ige által való önmegértését taglalja. De ez is megtalálja helyét a tanulmányok sorában a puritánok
