Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Welker Árpád: Felekezeti társadalom - felekezeti műveltség. (Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület.)
90 Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012) ciplináris keret meghatározta a konferencia alapvető jellegét, térben és időben egymást kiegészítő előadásokat hallottunk. Ugyan nemzetközi témák alig-alig jelentek meg (két előadás esetében számolhatunk diplomáciai vonzatokkal), a történelmi Magyarország szinte minden régiója említésre került. Szintén kellemes meglepetés volt, hogy a rurális helyzetek mellett az ország jelentős városai közül sok szerepelt a témák között (a teljesség igénye nélkül Szegedtől Sopronig, Kőszegtől Egerig, Pozsonytól Budapestig és Debrecenig). Bár az előadások túlnyomó többsége a 19. század közepétől a huszadik század közepéig terjedő száz évre koncentrált, nem egy közülük koraújkori, felvilágosodás kori kérdéseket hozott elő, és a második világháború utáni időszak is megjelent egészen a rendszerváltással bezárólag. Nem egy esetben az előadások ismert úttörők lábnyomait követve a kipróbált metodológiával új helyszínekre vagy társadalmi csoportokra vonatkozóan ismertettek esettanulmányokat. Mások éppen a metodológiai újítás szándékával léptek fel, megint mások kevésbé szokványos témákat vizsgáltak felekezeti nézőpontból. Az alábbiakban elsősorban a konferencia tematikus sokszínűségét igyekszem kibontani. Az első nagyobb problémakör a Felekezetek és térbeliség volt. A címen érthetjük a felekezetek (tagok, épületek, aktivitások) térbeli elhelyezkedését érintő témákat, és nem feltétlenül csak a városi térben. A tematika két diszciplináris végpontját Papp Gábor György és Nagy Károly Zsolt állították fel, előbbi mint művészettörténész á historizmus katolikus templomépítészetéről, utóbbi a lokalitás fogalmának a református egyházban végbement változásáról beszélt. Sárai Szabó Kata révén a „gender” szempont is megjelent a programban: „A nők helye a református egyházi nyilvánosságban.” Ezzel párhuzamosan zajlott a felekezeti demográfiával foglalkozó szekció. A demográfia több szempontból is az egyik leghangsúlyosabb aspektusa a felekezeti szempontú kutatásnak: egyrészt a felekezeti csoportok legkönnyebben a demográfiai szempontú kérdések tárgyalására alkalmas statisztikában foghatók meg, másrészt még a felekezeti szempontból látszólag szemérmesebb korszakokban is a felekezeti gyarapodást vagy csökkenést plasztikusan mutató demográfiai mutatóknak és a felekezeti vetélkedés szempontjából központi jelenségeknek (szaporodás, vallásváltás, vegyesházasodás) jutott terep. Tóth Árpád a pozsonyi német evangélikusok házasodási stratégiáit elemezte, míg Kövér György a Szterényiek vallásváltásainak sokszínűségét tárta fel. Őri Péter és Pakot Levente egy hosszabb kutatás eredményeiről és a felvetődő problémákról számoltak be „két 19. századi rurális közösség termékenységi mintái” kapcsán. Bartók Béla egri evangélikusokkal foglalkozó előadása több szempontból is érdekes volt, egyrészt a protestáns kisebbség élete katolikus püspöki székhelyen egy egészen speciális kisebbségi helyzetet jelent, másrészt Egerben a protestáns közösség kálvinista és lutheránus ága hosszabb ideig közös gyülekezetei alkotott. Felekezeti kötődések és társadalmi helyzetek alatt elsősorban a társadalmi rétegződéshez, vagyoni és státuszviszonyokhoz kapcsolódó témákat érthetünk. Aligha meglepő, hogy ez volt a konferencia talán legheterogénebb szekciója, amely időben a későközépkortól a huszadik század második feléig vonzott előadásokat. Itt volt szó kapcsolati hálóról, a felekezetiség és politika viszonyrendszerérői, munkásközösségekről. Tágabb elméleti meg
