Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Takács József: "Vagyon a toronyban egy fertályos óra"
„Vagyon a toronyban egy fertályos óra” 85 el. A hosszan tartó virágkorban, az 1800-as évek első évtizedének végén bekövetkező gazdasági krízis, majd az uralkodó, I. Ferenc 1811 februárjában kiadott rendelete következtében beálló drasztikus pénzdevalváció hozott átmeneti visszaesést. (Mint ismeretes, az őcsényi toronyóra létesítése 200 esztendővel ezelőtt, éppen az említett évben történt!) Az óralétesítések legfőbb indítékát a fénykor kezdetén a török hatalom alól felszabaduló területeken jelentkező nagyfokú órahiány jelentette, mely a 18. század utolsó két évtizedétől kiegészült a reformátusok és evangélikusok óraigényeivel. A bécsi udvarnak a nem katolikus felekezetek működését, további térnyerését akadályozó egyházpolitikája következtében ugyanis a magyarországi templomok toronyórával való ellátottsága tekintetében jelentékeny felekezeti különbségek alakultak ki. A szabad toronyóraépítések lehetőségét a türelmi rendelet (1781), a toronyépítési tilalom feloldása (1786) és a templomépítési szabadság deklarálása (1790/91) fokozatosan nyitotta meg a hazai protestánsok előtt. Történelmi és érzelmi alapokon is érthető „az örökké áldott emlékezetű Felséges II-dik Josef császár dicsősséges uralkodásának” csaknem pateti- kus hangnemben való említése egy református egyházközség javainak 1809 körül készült összeírásában, hiszen „a Vallásnak régen óhajtott Szabadsága” éppen hozzá kapcsolódott. Az évtizedeken át tartó intenzív toronyóra-építési buzgalom eredményéről a 19. század eleji vizitációs jegyzőkönyvek alapján kaphatunk képet. Ugyanakkor a protestáns templomok toronyórával való ellátottságának igen jelentékeny földrajzi különbözősége, egyenetlensége is kirajzolódik előttünk. A példákat az ország keleti részéből nyugat felé haladva, időrendben és a százalékos értékek növekvő nagyságrendjében mutatom be. Az 1809. évi canonica visitatio jegyzőkönyvi adatai szerint a Szabolcsi Református Egyházmegye 96 helysége közül egyikben sem volt még toronyóra. A beregi egyházmegyében ugyanebben az évben csak egy toronyórát jegyeztek fel (1,2%), a nagybányaiban 21 templomból csak egyen volt óra (4,7%), a bihari egyházmegyében 71 helységből 12-ben volt toronyóra (16,9%), a heves-nagykunságiban 26 templomból 7-nek a tornya hordozott órát (26,9%). Megállapítható, hogy ebben a régióban az óráknak valamivel több, mint 63%-a bizonyíthatóan a türelmi rendelet után készült. Az ország más tájaira vonatkozó hasonló számadattal sajnos nem rendelkezünk. 1813-ban a az evangélikus vasi közép esperesség területén, éppúgy, mint a vasi felső esperességben 9 templomból csak egynek volt órája. (Ez 11,1%-nak felel meg.) 1814-ben az evangélikus somogyi esperesség 32 parochiális vagy anyaegyházának templomaiból 12 db - azaz 37,5% - rendelkezett órával. (A filiális egyházakkal együtt a kép még rosszabb lenne.) 1815-ben az evangélikus zalai esperesség területén végzett visitatio az ott fellelhető hét templomból egyiknek a tornyában sem talált órát. A veszprémi esperességben 22 templomból legalább egy (azaz 4,5%) rendelkezett toronyórával. 1816-ban a Vértesaljai Református Egyházmegye 29 templomából csak 2-nél jelezték óra meglétét (6,89%), a külső-somogyiban 28 templomból 3-nak a tornyában (10,71%) volt óra. Figyelemre méltó, hogy ezekben az években már az aprófalvakban is volt toronyóra. Példa erre az Alsó-Baranyai Református Egyházmegyében
