Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Somodi Imre: Mindennapok a pécsi jezsuita Pius Gimnáziumban és Internátusban az 1910-es években
64 Egyháztörténeti Szemle XIII/1 (2012) tanulóifjúság lehető legszínvonalasabb oktatása céljából halmozták fel és használták.46 Sport, egészség Az iskola feladatának nem csak a lélek és a szellem, hanem a test nevelését is tekintette. A Piusban ezért mindig kiemelten kezelték a testgyakorlás és az egészségnevelés kérdését. A torna- és játékórák az első évfolyamon azzal kezdődtek, hogy a növendékeket megtanítsák s szabályok betartására, a fegyelmezettségre, az együttműködésre, a feladatmegosztásra és a sportszerűségre. Ezt az elsősökkel kezdetben egyszerű játékok által gyakoroltatták, majd következhettek az egyre bonyolultabb játékok. A jól felszerelt tornateremnek köszönhetően nagy hangsúlyt kapott a szertorna, és a korszerű, fedett uszoda révén — mely az első és sokáig az egyetlen volt Pécsett — az úszás. Fontos a szerepet kaptak a Piusban az alaki gyakorlatok: a diákokat megtanították az alakzatban való mozgásra, menetelésre, díszlépésre stb., s a Pius díszszázada gyakran emelte szereplésével az ünnepségek fényét. Az 1919-1920-as tanévben a felsősök létrehozták a Pius futballklubját is. A klub azonban — labda hiányában — csak 1920 tavaszán kezdte meg a működését, miután karácsonykor sikerült egy labdát kapniuk. Ekkor még csupán a felsősök számára engedélyezték ezt a sportot. Igen kedvelt játéka volt a piusistáknak a krokett, télen pedig a ródlizás.47 A testnevelés azonban nem merül ki a sportban, hanem az egészség megőrzésére való törekvés is részét képezi. A Pius nevelői erre is gondot fordítottak. Oktatással és intéssel hívták fel a figyelmet az egészség védelmének fontosságára és módjaira. Az iskola tanulóit minden tanév kezdetén látásvizsgálatnak vetették alá. A kötelező védőoltások meglétét megkövetelték. Az intézet orvosa rendszeresen látogatást tett az internátusbán, hogy megvizsgálja azokat, akik valamilyen betegségre panaszkodtak. Azokat, akik a vizsgálat nyomán betegnek bizonyultak, elkülönített betegtermekben helyezték el, ahol egy betegápoló jezsuita rendtag vette gondjaiba őket. Külön terme volt a fekvőbetegeknek, a lábadozóknak és a ragályos betegeknek. Az intézetnek helyet adó telek kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a város nyüzsgésétől távol, a tiszta levegőjű Mecsek lábainál fekszik. Az épület körüli területet ezenfelül még fásították is. A termek tágasak, levegősek voltak, szellőzők és nagy ablakok tették lehetővé a friss levegő beáramlását. A tanulók szabadidejükben, amikor csak lehetett, a szabadban tartózkodtak, rendszeresen sétákra és kirándulásokra vitték a diákokat. A higiéniát szolgálta a korszerű fürdő. A bentlakók ruháit és ágyneműit az intézet mosodájában rendszeresen tisztították. Az iskolavezetés figyelemmel kísérte azt is, hogy a külsős diákok vajon megfelelő lakásviszonyok 46 Értesítő, 1912-1913. 9. p.; Értesítő, 1913-1914. 13. p.; Értesítő, 1914-1915. 41. p.; Értesítő, 1915-1916. 22. p.; Értesítő, 1916-1917. 14. p.; Értesítő, 1917- 1918.14. p.; Értesítő, 1918-1919. 8. p.; Értesítő, 1919-1920.7. p. 47 Mantuano József: Játékaink. In:- Mecsek Alján. A pécsi Pius-Kollégium lapja, 1920.1. sz. 26-29. P-
