Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - RECENZIÓK - Somodi Imre: Küng, Hans: Minden dolgok kezdete. Természettudomány és vallás
Recenziók 119 kusan értelmezett marxista filozófia a szélesebb tömegekhez mint naiv materializmus és ateizmus, vulgáris valláskritika, illetve optimista tudomány- és haladáshit szivárgott le, és hatotta át világképét s ezáltal világnézetét. Megdöbbentő, hogy mennyien gondolkodnak a 18-19. század észjárása szerint, mintha a természettudományok - mindenekelőtt a kvantummechanika és az asztrofizika - a 20. század során nem produkáltak volna olyan elképesztő felfedezéseket, amelyek a 18-19. század mechanikus, pozitivista világképét megdöntötték és teljességgel felülírták. A 17. században Keplerrel, Galileivel és Newtonnal útjára induló modern természettudomány viszonylag rövid idő alatt alapvető felfedezések olyan sorát produkálta, amellyel a világ számos, addig kevéssé ismert jelensége magyarázatot nyert. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy a természettudomány mindent képes megmagyarázni, s amit nem, azt is csupán még nem. A newtoni mechanika azt is kimutatta, hogy a fizikai világban ok és okozat determinisztikus viszonyban vannak egymással, így elvileg minden jelenség megmagyarázható a kauzalitás által. Nem maradt tehát hely a világban a metafizikai kérdéseknek, a vallásnak, végső soron Istennek. Nem kevesen osztották azt az optimista hitet, hogy a tudomány előbb-utóbb képes lesz az egész világot teljesen és hézagmentesen leírni és magyarázni. A 20. században azonban a kvantummechanika felülírta ezt az okokozati viszonyon alapuló mechanikus világképet. A kvantumelmélet képviselői meggyőzően bizonyították, hogy a szubatomi részecskék világában nem létezik determinizmus, nem létezik ok-okozati viszony. Sőt, az elemi részecskék világában nem lehetséges a fizika sine qua nonjának tekintett objektív megfigyelés és megismételhető kísérlet. Hovatovább, Gödel nemteljességi tételeivel a legegzaktabbnak tekintett tudományról, a matematikáról mutatta ki, hogy nem ellentmondásmentes! A világ tehát nem olyan könnyen kiismerhető, mint gondolták. A korábban értelmetlennek nyilvánított metafizikai kérdések újra relevánssá váltak. Ahogyan a kvantummechanika a parányok világában, úgy a csillagászat és az asztrofizika az univerzum távlataiban ütközött a megismerés elvi határaiban: vannak olyan problémák, amelyek empirikusan nem vizsgálhatók, mindenekelőtt a világegyetem keletkezésének miértje. A természettudósok egyre közelebb és közelebb kerülnek a 13,7 milliárd éve zajló „világtörténelem” abszolút kezdetéhez, egyre jobban megismerik a titokzatos ősrobbanást, de azt soha nem fogják megtudni, hogy miért történt az ősrobbanás, és mi volt „előtte”. Mégpedig azért nem, mert univerzumunk (térbeli és időbeli) határai számunkra az empirikus megismerés abszolút határai: mi ebben •világmindenségben létezünk, és ezért minden, ami a világmindenség „előtt”, „után”, „túl”, „kívül” van, számunkra tapasztalatilag hozzáférhetetlen. Vannak tehát olyan problémák, amelyekre a természettudomány nem tud és nem is fog tudni választ adni, mert ezek természettudományon túli, „meta-fizikai” problémák, azonban ezek mégsem megközelíthetetlenek. Vizsgálhatók, mégpedig a filozófia és a teológia, a metafizika és a vallás által. A korábban szükségtelenné nyilvánított vallási-filozófiai gondolkodás újra szükségessé vált.
