Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - RECENZIÓK - Szigeti Jenő: Ecclesia Agathae. A 250 esztendős perenyei templom tanulmánykötete és népének hanglemezei
Recenziók 117 vallásosság ápolói, fenntartó voltak. Ezek a társulatok behálózták az egész országot, és a vallásosság fenntartásában jelentős szerepük volt. Ezek a társulatok nagyban hozzájárultak a Mária-tisztelet terjedéséhez, a búcsújáróhelyek fenntartásához. II. József ugyan felszámolta ezeket az egyesületeket, de a 19. század elejétől újra felvirágoztak a római katolikus népi vallásosságnak ezek az intézményes támogatói. A tanulmány a perenyei, 18. századi kordások, az 1937-től máig működő Élő Rózsafüzér Társulat, az Oltáregyesület, valamint a Katolikus Népszövetség munkájának dokumentumait elemzi. A népi vallásosság ápolásának, tévesztésének legfontosabb intézmény- rendszere a búcsújárás volt. Ez volt a katolikus népi vallásosságban a bűn- bánat-tartás egyik legfontosabb eleme. A könyvhöz tartozó CD-ROM-on több ősi búcsúéneket találunk. A perenyeiek a közel fekvő genesi Szentkúthoz jártak a leggyakrabban imádkozni. A környék igazi, jelentős búcsújáróhelye Velem-Szent Vid, melynek kultikus szerepe a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza. A perenyeieknek a legnagyobb összetartó erőt a minden esztendő szeptember utolsó vasárnapján a Szent Vid úti céllal megtartott, 1849-től folyamatosan máig élő, fogadalmi gyalogos zarándoklat jelenti. Ennek rendjét, CD felvételekkel gazdagon dokumentált gyakorlatát a könyv mintaszerűen bemutatja. Különösen érdekes az offerálás szokása, amikor az oltárkerülés után viaszszobrokat vásároltak a sekrestyében, amelyek az imádságuk tárgyát szimbolizálták. A 10-15 cm nagyságú szobrocskák férjet, asszonyt, házaspárt, családot, kezet, lábat, szívet, szemet, lovat, tehenet vagy akár disznót ábrázoltak. Ez a szokás a 18. században német hatásra terjedt el hazánkban. De más búcsújáró helyekre is eljártak a perenyeiek. A tanulmány Rőtfalva, Léka, Vasvár, Győr, Celldömölk és Mariazell búcsúit említi. A perenyeiek vallásosságának fontos része volt a helyi szenttisztelet. Nepomuki Szent János és Szent Vendel tiszteletéről maradtak fenn Perenyén gazdag emlékek. Jeles perenyei kultuszhely a Pásti-kereszt, aminek tisztelete jelentős helyet foglalt el 'a falu vallásosságában. Medgyesy S. Norbert összegyűjtötte az egyházi év népi áhítatára vonatkozó emlékeket is, és gazdag népénekkinccsel illusztrálva bemutatja a kötetben. A halottvirrasztó szokások, annak énekanyaga sem marad ki a tanulmányból, így egy kerek, egész képet kapunk Perenye vallásosságáról. A kötet tudományosan legfontosabb része a perenyei népénekkincs pontos felmérése és dokumentálása. Lajtha László már az 1950-es években felhívta a kutatók figyelmét a nyugati peremvidék archaikus dallam hagyományaira. A gyűjtés hamar el is kezdődött a községben. Vikár László, Békefi Antal, Erdélyi Zsuzsanna gyűjtött a faluban. Ezeknek nyomán indult el Medgyesy S. Norbert, és tizenhat esztendő áldozatos munkájával közel 300 népéneket gyűjtött össze és rögzített a helyiek emlékezetéből. Sikerül a diktálós éneklési módot is rögzíteni, ami a középkori himnuszéneklésből alakult ki, és a protestánsoknál is elterjedt gyakorlattá vált. A kötetben megtaláljuk a 10 órás népének-CD-ROM dallamtörténeti rendre osztott katalógusát, zenei elemzését. A recitatív népzsolozsmák, a 16-18. századi dallamok és az újabb népénekek elemzése átfogó képet ad a falu kegyességéről. Ezt egészíti ki 14 archaikus népi imádság. A gazdag gyűjtés egyedülálló kincse a magyar egyházzenei kutatásnak. A kötet elülső borítójához ragasztva egy 75 perces válogatás is hallható a népénekekből, amelyen a
