Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - BESZÁMOLÓ - Földvári Sándor: A Kárpát-medence, a magyarság és Bizánc. Bizantinológiai konferencia
112 Egyháztörténeti Szemle X1II/4 (2012) tekbe menő vita bontakozott ki a női mell formájáról és arról a kérdésről, hogy az ikonfestő szerzetesek láttak-e meztelen nőt élő valóságában. Az egyik álláspont szerint nem, következésképpen azt ábrázolni sem tudták pontosan - a másik álláspont szerint viszont az ikonográfiái megkötések és irányelvek okozták, hogy a gyakorlatban mégis megtapasztalható realitással szemben az ábrázolt szoptató női mell idealizált és eltorzított. Ezzel kapcsolatban a recenzens itt hívja fel a figyelmet Hauser Arnold A művészet és irodalom társadalomtörténete c. monográfiájára. Bár ezt rosszul felfogott ideológiai okokból ma már -kevésbé illik emlegetni, noha nem tartjuk indokoltnak vele szemben ezt az elzárkózást, a tárgyi anyagában Hauser meggyőzően bizonyítja: több olyan korszak is volt az emberiség művészetében - már a rendkívül sematikusnak tekintett (?) egyiptomiaktól kezdve a legújabb időkig -, amikor az alkotó művészek pontosan tudták, hogyan néz ki az emberi test, annak intim részeit is jól ismerték, ám a világnak és az isteni szférának szánt, alapvetően szakrális mondanivalót hordozó alkotásaik megformálásában elsősorban a közvetített üzenet, és nem az ábrázolás realizmusa volt a cél.18 (Orvosi szempontból persze helytálló Józsa doktor érvelése, viszont a kezet is kitörten látjuk az ikonokon, jóllehet azok is láttak sok emberi csuklót, akik meztelen hölgyeket kevésbé.) A konferencia megható s felemelő eseménye volt a már említett H. Tóth Imre professzor köszöntése, valamint könyvbemutatója, pontosan a születésnapjára esvén a rendezvény megnyitója. Válaszában az idős, ám aktív tudós a további terveiről és energiáiról tett bizonyságot. Folyamatos munkássága tanúsítja, hogy az iskolateremtő egyéniségek megbecsülése nemcsak hagyománytisztelet és protokoll, hanem az újabb nemzedékek számára is kézzelfogható gyakorlati hasznot hozhat. A szervezési, technikai lebonyolításról megjegyezzük, hogy a lehetőségekhez mérten korrekt, körültekintő volt, a némely esetben hiányzó szekcióelnököket rutinosan és gyorsan pótolta kompetens helyettesekkel Olajos Terézia egyetemi tanár, a szervezőbizottság elnöke. Minden konferencia embert próbáló terhet ró a szervezőkre, s így némi buktatókkal is járhat, ez bizony itt is megtörtént. Sajnos némely résztvevőnek nem volt kitűzője s programcsomagja, mely utóbbit hirtelen pótolták a hiányzók rovására, viszont az előbbit nem. Az ilyen kellemetlenség nemcsak az érkezéskor hűti le az előadót, hanem a modern nyugati polgári világban ez diszkriminációnak tekinthető, nemzetközi kongresszusok esetén blaszfé- mia, Magyarországon a nehéz körülmények okozta botlás. (Bár a hazai szakmai életben a fent említett Moravcsik emlékkonferencián sem volt ilyesmi elképzelhető, s más akadémiai eseményeken is szokatlan.) Némely szekciók túlzott csúszása sem került párhuzamba társ-szekciójukkal, ami a szünetek helyett az előadások idején történő átjárkálásra csábított. Minthogy a bizánci kultúra nem a német szellemet implikálja, ilyen esetben bocsánatos bűn, ha a mai nehéz tudományszervezési viszonyaink okán bizonyos balkániság is jelentkezik egy bizánci-balkáni témájú rendezvé18 Hauser, Arnold: Sozialgeschichte der Kunst und Literatur. 1951. Magyarul: Uő: A művészet és irodalom társadalomtörténete. I-II. Ford.: Nyilas Vera - Széli Jenő. Bp., 1980.
