Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - "KALÁSZATOK" - Kovács Áron: "Tulajdon magok jószántából kezet adva, Tuhutumot a magyarok vezérét választották uruknak". Természetjogi elemek a Supplex Libellus Valachorum érvrendszerében
Természetjogi elemek a Supplex Libellus Valachorum érvrendszerében 103 mint a magyar, a szász és a székely nemzetek 1437-ben egymás között kötött szövetségét kezeli, nem pedig mint az ország kormányzati formáját meghatározó egyezséget. Ezzel az értelmezéssel a három fenti társadalmi csoport egyesülését azok saját belügyeként kezelte, mely nem érintette a románok jogi státuszát. Ugyanezt az analógiát veszik elő a szerzők a vallás kapcsán is: a 16. században a nyugati kereszténységben végbement változások az ortodoxok - ily módon a románok - helyzetét nem érintették. Az 1540-1563 között keletkezett egyházakkal kapcsolatos törvények célja így a kérvény magyarázata szerint nem az, hogy az országban elfogadott vallásokat meghatározzák, hanem hogy a megváltozott jogi státuszú római katolikus, és az Erdélyben ekkor tért nyerő református, evangélikus és unitárius egyházakat jogilag körülírják, és törvényességüket biztosítsák. Amennyiben az ortodox egyház szempontjából tekintünk erre, annak helyzetében nem történt változás, így az ortodoxok ezen törvényekben való szerepeltetése is szükségtelen lett volna.1"! A fenti jogértelmezési módszer tökéletességét, és azt, hogy a románokat az unió és a vallási törvények elfogadása után sem érte semmiféle hátrányos jogi megkülönböztetés, a szerzők azzal igyekeznek bizonyítani, hogy a románok a Supplex Libellus Valachorumot megelőző korokban több magas pozíciót betöltő személyt - többek közt királyt, kormányzót és esztergomi érseket adtak a Magyar Királyságnak, mely egy jogfosztott nép számára lehetetlen lett volna.*s A fent említett törvények szerzők szerinti félreértelmezése az Approbatae Constitutiones bevezetésével vette kezdetét.16 Az ezt összeállítók gondatlanságból, vagy szánt szándékkal olyan rendelkezéseket iktattak be a törvények közé, melyek súlyos hatással voltak a románok helyzetére. A korábbi, szokásjog által biztosított, de írásos törvényekben nem rögzített egyenlőségükről elfeledkezve az Approbatae őket a bebocsátott, megtűrt státuszba sorolta, jogfosztottságukat azonban külön törvényben nem deklarálták, az csak más törvények előzetes indoklásában jelent meg.1? Az egyik ilyen sérelmezett rész a törvénykönyv román papokról szóló fejezetének bevezetése: „Noha az oláh náció az Hazában, sem a Statusok közé nem számiáltatott, sem vallások nem a recepta religiók közül való, mindazonáltal, popter regni emolumentum, míglen patiáltatnak, az oláh egyházi rendek ehhez tartsák magukat”.18 Ez az új szemlélet a szerzők szerint hamar bekerült a jogszokásba, „a Haza számos polgáránál” megerősítésre talált, megteremtve ezzel az új - hibás - joggyakorlatot.1« A románok állapotának okát tehát nem a törvényekben, hanem az azokat felvezető szövegekre * 16 * 18 ■4 Supplex 1971.81-82., 88-90. p. •5 Supplex 1971.79-81. p. 16 Az Approbatae Constitutiones indokként használata nem egyedi motívum a Supplexben. Amint azt Victor Neumann kiemelte, Inochentie Micu-Kleintól, a román felvilágosodás előfutárától kezdve fontos szerepet töltött be a románok politikai küzdelmeiben. Neumann, Victor: Tentafia lui Homo Europaeus. Ia§i, 2006.139-140. Pv Supplex 1971. 82-85. p18 Approbat. Const. P: I. T: VIII. Art.: I. In: Magyar Törvénytár. 1541-1848. évi erdélyi törvények. Ford.: Kolosvári Sándor, Óvári Kelemen. Bp., 1900. 22. p. *9 Supplex 1971. 84-86. p.
