Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Petrőczi Éva: I. (VI.) Jakab és Magyarország
I. (VI.) Jakab és Magyarország Petrőczi Éva Stuart Mária meglehetősen hányatott gyermekkorú fiáról, a későbbiekben az ő nevéhez kötött, 1611-ben napvilágot látott angol bibliafordítás kezdeményezőjéről sokan, sokféleképpen emlékeznek meg az Úr 2011. esztendejében, a „Jakab király-féle Biblia” (King James Bible) négyszázadik születésnapján. E bibliafordítás elemzéséhez, amely természetesen nem az ő munkája, hanem korának legképzettebb angol teológusaié (bár változatos, az értekező prózától a költészetig ívelő, amatőrként is figyelemre méltó írói életművet hagyott hátra), nyilván semmiképpen sem elegendő a kora újkori angol és a magyar nyelv alapos ismerete. Régi magyaros, illetve anglista gyakorlattal legfeljebb arra vállalkozhatunk, hogy közelebbről megvizsgáljuk a bibliás uralkodó, ahogyan országában sokan nevezték, „Anglia Salamonja” és Magyarország kapcsolatát. Ez a feladat nem is igazán egyszerű, hiszen Jakab uralkodásának hosszabbik szakaszában, egészen a harmincéves háború kitörésig, minimális és sporadikus volt a szigetország és Magyarország, illetve Erdély kapcsolata, következésképpen az ott élők és honfitársaink egymásról szerzett-szerezhető ismeretanyaga. Természetesen jóval több, mint amennyit e rövid tallózgatás keretei elbírnak, de korántsem sok. Ez részben a távolságnak, részben az angolok mindmáig tapasztalható, eredendő „inzularitásának”, elszigetelődésének, ritkán oldódó sziget-mentalitásának, illetve - magyar oldalról - a németországinál és a hollandiainál is hányatottabb utazási körülményeknek és magasabb peregrinációs költségeknek volt köszönhető. Abban, hogy a tizenhetedik század magyarjai és angoljai lassacskán elkezdhettek egymás hite és tudása által épülni, döntő szerepe volt a virágzó német egyetemeket feldúló, elpusztító harmincéves háborúnak. Jelen áttekintésünk első hőse egy skót író-utazó, kalandor, William Lithgow, aki 1616-ban látogatott el hazánkba, s hosszan ír országunkról, The Totall Discourse of Rare Adventure and Peregrinations (Ritka kalandok és utazások részletes leírása) című,már Jakab halála után, 1632-ben megjelent, nevezetes útikönyvében.1 I. Jakab királynak annyi szerepe volt Lithgow magyarországi látogatásában, hogy a skót utazónak adott királyi menlevelében, mai értelemben útlevelében a német-római császár is szerepelt a megszólított uralkodók között. A Jakab-versus Magyarország és Er- dély-történet itt feltétlenül említésre méltó második szereplője nem egy kedvtelésből utazgató íróember, hanem egy írói talentumokkal is megál- dott-megvert diplomata volt, Sir Henry Wotton, velencei nagykövet, a Jakab király - John Donne — Henry Wotton „költő-liga”, azaz spontán baráti társulás egyik tagja. Logan Pearsall Smith kiváló, huszadik század eleji Wotton életrajza-levelezéskiadása bővelkedik a magyar és erdélyi vonatkozású részletekben.2 E levelek két témára összpontosítottak: a török meg1 Lithgowról bővebben: Fest Sándor: Skóciai Szent Margittól a walesi bárdo- kig, Magyar-angol történeti és irodalmi kapcsolatok. Bp., 2000. 238-240. p. 2 Smith, Logan Pearsall: The Life and Letters of Sir Hnery Wotton. II. Bd. Oxford, 1907.
