Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Sarnyai Csaba Máté: A Szellem vallása, avagy az egyház-mentes vallás szelleme. Schmitt Jenő Henrik anarchista vallás- és egyház-víziója
A Szellem vallása, avagy az egyház-mentes vallás szelleme 93 lássa magában ezt a nagyszerűséget, és ennek fényében cselekedjen. Az isteni kinyilatkoztatást tehát nem a papok szavaiban kell keresnünk. Az Isteni Lélek bennünk van, lelkünk mélyén, az ész világosságában és a szeretet melegében. Ha az ember nem is jön rá erre az igazságra, azért az megmarad, és új alakban feltámad majd születendő gyermekében, a következő nemzedékekben. Amit ebben az életünkben előkészítünk, az lesz az alapja gyermekeink életének, mert testünkből lesznek. Ha az embernek nem lenne ez a magasabb öntudata, akkor csak a testiség és az állatiság erőszaka létezne és „akkor igaza volna a hatalmasoknak, ha önzőén erőszakot gyakorolnak”. A továbbiakban a régi rend és a tudomány kapcsolatára tekint a szerző. A hagyományos hatalmi rend, az erőszak, a kizsákmányolás, a kegyetlenség, a szolgaság nem illik össze a felvilágosodással kezdődő tudományszemlélettel. A tudósok új és nagyszerű elméleteket alkottak, megismerhetővé tették a világot, rájöttek az egyetemes törvényekre. Ezenközben hatalmi helyzetükben a régi rend képviselői továbbra is kegyetlenkedtek, s erőszakot alkalmaztak. Elfelejtették a humánumot. A tudomány eredményei ezzel szemben az emberi bölcsesség példatárát adják: az emberi ész hatalmasabb az égitestek rendszerénél, mert a világegyetem végtelenségének gondolatát szemléli. Tudjuk, hogy a világűr végtelen, így nincs benne se vég, se kezdet, se fönt, se lent, s amit mi égnek látunk, az csak látszat. Minden, ami a világot jelenti, csak valami viszonylatában tűnik annak, így nincs objektív igazság. Látszat, mert érzékszerveink által korlátozott az emberi megismerés. Érzékeink korlátozott mivolta még nem jelenti azt, hogy csak annyi a világ, amennyit mi felfogunk belőle. További példákat hozva: a Föld a tengelye körül forog és a középpontja felé van a lenn, azonban a Föld másik oldalán éppen ellenkező irányban van a fönt és a lenn. Ez már önmagában is bizonyítja a viszonylagosságot mint a világ alapvető jellemzőjét. Schmitt ebből egy merész következtetést levonva azt írja: a pokol és a mennyország is bennünk van, nem létezik önállóan sem a menny a benne trónoló Úrral s az angyalok karával, sem a pokol az ördöggel és a bűnösökkel. Maga az élet, az élőlények, és a lelkünk mivolta az isteni, amely tehát jelen van minden teremtett dologban. Az ember elfelejtette származását, azt, hogy isteni képmásra teremtetett, pedig Jézus sem azt tanította a Szentírás szerint, hogy a felhők fölött találjuk majd meg a mennyek országát. („Ne itt vagy amott keressétek: az Istennek országa tibennetek vagyon.”)4 Azt hirdette, hogy itt a földön kell azt megvalósítani. A szeretet végtelensége a hatalom, és a világegyetem központja az emberi szívbeli szeretet. A Szellem ilyetén öntudatra ébredésének lehetőségét a szerző a magyar népben és testvémemzeteiben látja először megjelenni. A magyarság ezáltal a „népek vezércsillaga lesz”, és „nagyobb birodalmat fog hódítani, mint Attila”.s A történelmi egyházakkal szemben Schmitt egy olyan testvéri közösséget képzel el ideálisnak, amelyet a szeretet tart össze, és ahol az emberek a vigasztalásukat kereshetik. Ez a közösség a szabad egyezkedés, a végtelen könyörület rendje lenne, és a világ megváltásán működne közre. Nem akar olyan vallást, amely az embereket valamilyen ködös túlvilágba utasítja. * Schmitt, 1899.6. p. * Schmitt, 1899.7. p.
