Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kaszás Veronika: Magyarországi egyházak az erdélyi menekültekért 1987-1989 között
Magyarországi egyházak az erdélyi menekültekért'1987 és 1989 között 71 A pártállami időszakban működő intézményrendszer, illetve a korabeli levéltári dokumentumok azt igazolják, hogy az egyházak a párt által világosan behatárolt kereteken belül, a rendszer iránt lojálisnak értékelt vezetők irányítása alatt, állandó megfigyelés mellett láthatták el a „politikai célokkal összhangban álló” tevékenységüket. Az egyházpolitikában, csakúgy, mint más, a társadalmat érintő területeken a vizsgált időszakban is a párt volt a fő döntéshozó szerv. Az egyházpolitikai döntések végrehajtásáért mindenekelőtt az 1989 nyaráig működő Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) felelt, mely működésének szabályozása, vezetőinek kinevezése szintén a párt központi vezetésének jogkörébe tartozott.» A nyolcvanas évek végére egyre világosabbá vált, hogy az állam támaszkodni kíván az egyház munkájára, és ennek érdekében újfajta viszony kialakítására törekszik, amit bizonyos gesztusokkal és engedményekkel is demonstrált. A változást két alapvető okkal magyarázhatjuk. Egyrészt a gazdaságilag eladósodó, a nyugati országokkal fenntartott jó viszonyban egyre inkább érdekeltté váló Magyarországra növekvő nyomás nehezedett, hogy legalább a látszatát fenntartsa annak, hogy Magyarország megfelel bizonyos nyugati normáknak, így egyebek mellett érvényesül az alapvető emberi szabadságjogok, köztük a vallásszabadság védelme.* A látszatengedményekkel és - kezdeményezésekkel az állam egyúttal elébe tudott menni és el tudta fojtani azokat a valóban önszerveződő kezdeményezéseket, melyek nem voltak összeegyeztethetőek az ideológiai irányvonallal, vagy amelyek hátterében „reakciós” szereplők álltak. Másrészről az állam egyre több olyan társadalmi problémával szembesült, melynek kezeléséhez erőforrásai elégtelennek bizonyultak, és így kedvezően érintette, ha az egyház e feladatkörök egy részét pártállami irány- mutatás és ellenőrzés mellett magára vállalta. Az állam elsősorban szociális feladatok ellátására használta fel az egyházat az ifjúsági munka, a család és a szenvedélybetegek gondozása területén. Ilyen feladatkörré vált az erdélyi menekültek helyzetének kezelése is, ahol nemcsak azért jött jól az egyházi segítség, mert az állami intézmény- rendszert teljes mértékben felkészületlenül érte ez a sosem tapasztalt helyzet, hanem azért is, mert egy politikailag érzékeny kérdésről volt szó, melyet nyíltan csak visszafogott mértékben kívánt az állam felvállalni. Áz egyházak bevonása a társadalmi feladatok ellátásába, és az ebből fakadó nyitás azonban nem mutatott túl a pártvezérek és a hivatalos egyházi vezetők dialógusán, és egyféle látszat-vallásszabadság megteremtésén, * 1 3 Az ÁEH felállításáról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1959. évi 25. számú törvényrendelete határozott, megszűnését pedig az 1989. évi 14. számú tvr. rendelte el. KÖBEL Szilvia: A pártállam strukturális eszköztára az egyházpolitika szolgálatában. In: Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban. Tanulmánykötet. Szerk.: Soós Viktor Attila - Szabó Csaba - Szigeti László. Bp., 2010. 195-219., 203-204. p. 1 Balás István: A magyar egyházak mozgástere a proletárdiktatúra idején, 1948-1989. In: Háló. Dokumentumok és tanulmányok a magyarországi evangélikus egyház és az állambiztonság kapcsolatáról, 1945-1990. Szerk.: Mirák Katalin. Bp., 2010. 89-194. p., 156. p.
