Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Horváth Zita: Felekezeti viszonyok Sajószentpéteren a 18-19. században
Felekezeti viszonyok Sajószentpéteren a 18-19. században 61 sebb emelkedés a zsidóság soraiban figyelhető meg, a 18. század végén volt iskolájuk és imaházuk, azonban zsinagógájuk csak 1900-ban épült.? A 18-19. századi egyházi viszonyokról nagyon sokat megtudhatunk a katolikus canonica visitatiokból (egyházlátogatási jegyzőkönyvekből), különösen a 18. századi egyházlátogatások értékesek, ugyanis a katolikus egyházra vonatkozó információkon túl a többi felekezetről is találhatunk adatokat, mivel az 1715. évi országgyűlés és az 1731. évi Carolina Resolutio értelmében a protestánsok hosszú időre katolikus felügyelet alá kerültek, az illetékes megyéspüspök a protestáns gyülekezetekben vizi- tálhatott, így volt ez Sajószentpéter esetében is. A 18. századból két katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv maradt ránk, az első 1746-ban - ez az első az egri egyházmegyéből - gr. Barkóczy Ferenc (1710-1765) egri püspök idejében, a második 1769-ben gr. Esterházy Károly püspök korában készült.* 8 Az 1746-os egyházlátogatási jegyzőkönyvből9 tudjuk, hogy amikor a 18. század első felében gróf Szirmay Tamás sárosi főispán - maga római katolikus - megvásárolta a kincstártól a várost, a lakosság túlnyomó részt reformátusokból állt, 218 házban laktak reformátusok és csak 8-ban katolikusok. A 8 házban összesen 65 személy lakott. A görög katolikusok 2 házban laktak, az evangélikusok 5 házban 44-en. Az egyházlátogatás idején Sajószentpéter még nem anyaegyház és nem is leányegyház katolikus szempontból. A református prédikátor ekkor Őri Pál, a rektor Simon Pál volt. Az 1769-es egyházlátogatásból10 megismerjük, hogy milyen helyzetben voltak a református többségű városban a római katolikusok, ezzel egyidejűleg a református egyházra vonatkozóan is vannak értékes adatok. A sajószentpéteri egyház kegyura a gróf Szirmay család volt. Az 1769-es egyházlátogatás idejére már felépült az az új katolikus templom, amelyet Szirmay Tamás földesúr anyagi támogatásával emeltek. A templomot 1765-ben építették, melyet Thuróczi Imre miskolci plébános, akkori alesperes szentelt fel Szent István király tiszteletére. Apostoli áldással Szent István ünnepén búcsút tartanak. A templom állapota az egyházlátogatás idején még jó volt, de az összeíró megjegyezte, hogy a felső diadalíven már repedések mutatkoznak, és a hívek számához képest szűkös. A templomnak két hordozható oltárral ellátott oltára van, a nagyobbik oltár szentségházában őrzik az Oltáriszentséget, melyet Űrnapján és a templom védőszentjének ünnepe előtti éjszakán hordoznak körbe nyilvános búcsújárással. A keresztelővizet egy ón edényben tartják, ezt a sekrestyében elzárva őrzik. Az egyik kulcs a gondnoknál van, a másik a plébánosnál. A sekrestye a templom nyugati oldalán helyezkedik el, szűk, de jó állapotban van, itt tárolják egy ládában az egyházi pénztárat és két asztalon az egyházi felszereléseket. Ezen kívül van a templomban egy prédikáló szék, két zászló, egy hordozható kereszt a temetésék számára, valamint egy kő karzat ? Szűcs Tamás - TÓTH PÉTER: Üdvözlet Sajószentpéterről. Sajószentpéter, 2008. 42. p. 8 Horváth, 1997.219. p. 9 B-A-Z-. m. Lt. XV. Sí. Egri Főegyházmegyei Levéltár, 3415. 81-83. p. Valamint ld. az 1746-os canonica visitatiot, ld.: Soós, 1985.141. p. 10 TÓTH PÉTER: Válogatott források Sajószentpéter történetéhez. Sajószentpéter, 2007. 193-202. p.
