Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tózsa-Rigó Attila: A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában, pozsonyi és bécsi források példáján
A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában 51 A korábbiakban már hangsúlyoztuk a korszak átmeneti jellegét. Leginkább abból a szempontból érvényes ez a jelző, hogy a reformáció korai időszakában vizsgálunk forrásokat, amely időszakban az „új hitre” tért közösségek keretei még nem kristályosodtak ki véglegesen, a hit megélése az individuális, s még inkább a közösségi szférában pedig még viszonylag „képlékeny” formákat követ. Nagy valószínűséggel a korszak átmeneti jellegére vezethető vissza, hogy a pozsonyi forrásokban- sajnos - nem jelennek meg olyan személyek a vizsgált adomány-típus kedvezményezettjeként, akikről biztosan tudni lehetne, hogy a reformációhoz, esetleg konkrétan valamelyik, a későbbiekben formálódó protestáns felekezethez tartoztak volna. Amint azt később látni fogjuk, a mintegy 15-20 évvel később keletkezett bécsi végrendeletekben már találkozunk ilyen személyekkel, illetve intézményekkel. A továbbiakban még a pozsonyi testamentumok kegyes adományaiban előforduló kedvezményezett intézmények körét kell megvizsgálnunk. Érdemes még vizsgálnunk a kegyes társulatoknak tett rendelések időbeli eloszlását is. Érdekes helyzettel állunk szemben, mivel ebben az esetben nem beszélhetünk egy lineárisan csökkenő vagy növekvő tendenciáról. Amint az a grafikonok adataiból világosan látszik, a második évtizedben jelentősen visszaesett a konfraternitások népszerűsége, a harmadik időszak viszont nem mutat további csökkenést, sőt a testvérületek részére tett rendelések száma az első tíz év adataihoz képest magasabb. Az első időszak adatsora jól illeszkedik a kegyes társulatok országosan is tapasztalt jelentőségcsökkenéséhez. Az 1520-as években már általában csökken a belépők száma, s a következő évekből már van adatunk ilyen társulatok felszámolásáról is.'n Mindebben nyilván szerepe lehetett annak is, hogy a kezdetben a tagok lelki gondozását szem előtt tartó testvérületek tevékenységének fókuszában ekkorra már döntő részben a pénzügyek állottak, s ez - az egyház elanyagiasodása miatti ellenérzéssel összhangban - kiválthatta az új tanok által befolyásolt polgárok rosszallását. Az 1540-es években tapasztalható nagymértékű jelentőségcsökkenés (1542-ben és 1543-ban egyáltalán nem tesznek rendelést konfraternit'ás részére !) után az ötvenes évekre konszolidálódni látszik a kegyes társulatok megítélése. Mindezt talán a testvériileteknek a közösség életében betöltött átalakuló szerepével magyarázhatjuk, amely egy képlékeny átmeneti időszak után valószínűleg más - a reformáció híveit is kielégítő - tartalommal telt meg. Sajnos a belső átalakulásra utaló közelebbi információkkal nem rendelkezünk, mindenesetre a legkevésbé sem feltételezhető, hogy a korábbi népszerűség „visszaállítása” a régi keretek és tevékenységi kör változatlan formában történő megtartása mellett ment volna végbe. A feldolgozott információkat összegezve elmondható, hogy a kegyes adományoknak a polgári végrendelkézési gyakorlatban elfoglalt szerepe korszakunkban alapvető átalakuláson ment keresztül. A reformáció okozta változások eredményeként valójában egy szinte teljesen más jellegű rendelés-csoport különíthető el, amelyre talán már nem a legszerencsésebb a „kegyes” kifejezés használata, hiszen a vizsgált adományok csoportjánál már nem a középkori vallásosság sugallta üdvösségszerző tartalom a hang- 31 31 Pásztor a szebeni Szt. Anna társulat 1543-as megszüntetését hozza példaként. PÁSZTOR Lajos: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Bp., 1940. 38. p.
