Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tózsa-Rigó Attila: A reformáció hatásai a polgári végrendelkezés gyakorlatában, pozsonyi és bécsi források példáján
46 Egyháztörténeti Szemle XII1/4 (2012) ségesnek ilyen rendelések megtételét.17 Az arányok ilyen mértékű eltérése már önmagában is felkeltheti a gyanúnkat a polgárok gondolkodásában bekövetkezett jelentős változást illetően. A részletes elemzés során első nyomként a középkori kegyes adományok egy fajtájának hiányát jelölhetjük meg. A hosszú távú posztmortális szolgálatok csoportjába soroljuk a zarándoklati rendeléseket.18 Az 1529 előtti mintegy 110 évből származó, 844 testamentumban összesen 201 ilyen jellegű rendelés található.19 A zarándoklatokról rendelkező testamentumok száma és aránya egyaránt az 1470 és 1500 közötti három évtizedben volt a legmagasabb. Feltűnő különbséget mutatnak a kora újkori testamentumok, ugyanis a közel négyszáz végrendeletben egyáltalán nem (!) találunk ilyen célú rendelkezést. Ilyen módon tehát az információ hiányát is figyelemre méltó tényként kell kezelnünk. Megjegyzendő, hogy már az 1517 utáni években jelentős csökkenés tapasztalható. A zarándoklati rendeléseknek a kora újkori végrendeleteknél tapasztalt hiánya jól illeszkedik abba az általános folyamatba, amelynek során alapjaiban véve változott meg a korszak vallásos gondolkodása. A katolicizmus elleni egyik legfontosabb teológiai támadásként értékelhetjük a reformáció azon központi tantételét, miszerint egyedül az isteni kegy által nyerheti el az ember a bűnöktől való megszabadulást. Mindennek tekintetében érvényét vesztette a korábbi üdvösségszerző kegyes tevékenység. A kegyes adományok időbeli eloszlását vizsgálva megállapítható, hogy a negyvenes években jelentős visszaesés következett be, a harmadik szűk évtizedben viszont már nem hogy nem csökken az ilyen jellegű rendelések száma, hanem erőteljes növekedés érzékelhető. Az 1529 és 1538 közötti évekből összesen 189 kegyes adomány mutatható ki. A következő tíz évben közel 20 %-os visszaesést tapasztalunk, az utóbbi évtizedhez képest az utolsó kilenc év igen jelentős, mintegy 70 %-os növekedést mutat az 1549 és 1557 közötti 223 kegyes adománnyal. Nem regisztrálható tehát egy egyirányú és tartós jelentőségcsökkenés. A negyvenes évekre jellemző mérsékeltebb hajlandósághoz képest az ötvenes években már jóval nagyobb érdeklődéssel fordultak a polgárok a vizsgált adományok felé. Ahhoz, hogy feltárhassuk ennek az érdekes jelenségnek a hátterét, részletesen meg kell vizsgálnunk, hogy hogyan változott a kedvezményezettek csoportjainak a gyakorisága. >7 A késő középkorra vonatkozó információk Szende Katalin szíves személyes közlése alapján. 18 BERTA, 2001.227-228. p. "> Csukovits ENIKŐ: Középkori magyar zarándokok. Bp., 2003. (História Könyvtár, monográfiák. 20.) 84. p., 32. p.
