Egyháztörténeti Szemle 13. (2012)
2012 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Gábor: Tanulni a vesztesektől. Katolikusok a 16. századi Svéd Királyságban
36 Egyháztörténeti Szemle XII1/4 (2012) 1621. szeptember 27-én a svéd király elfoglalta. II. Gusztáv Adolf bántatlan eltávozást engedett az összes jezsuitának - azt, hogy egyikük Klosterlasse, állítólag nem tudta. Amikor a távozó szerzeteseket a színe elé vezették, egy jezsuiták által hagyományozott történet szerint szóváltás alakult ki kettejük között. Az iijú király egyebek között rászólt Laurentiusra: meddig esztelen- kedik még, szabadítsa már meg hajlott korát az őrültségeitől és fogadja el religiójukat, ha nem akarja menthetetlenül Orcus birodalmában végezni hamarosan.*4® Az öreg azt válaszolta, reménye szerint őt a hite éppen attól a helytől szabadítja meg, ahová őfelségét az övé vezeti. A király némi csönd után megerősítette: elengedi őt Vilniusba, vagy máshová, Livóniában. Stockholmba vagy Révaiba ne menjen, hacsak nem láncon. Laurentius pár hónap múlva Vilniusban halt meg, ott is nyugszik. III. Kitekintés Az 1580 után a religio gyakorlásáról folytatott viták további követésére itt nincs mód. 1583-ban meghalt a katolikus királyné, a trónörökös Zsigmon- dot lengyel királlyá választották 1587-ben. A religio svédországi gyakorlásának kereteit századokra kialakító döntések a III. János király, Kari herceg és az országtanács közötti hatalmi harcok részeként születtek meg. A király és az országtanács Kalmárban 1587 szeptemberében megegyezett Zsigmond jövendő svédországi uralmának működéséről. A megállapodás kiszorította Kari herceget a hatalomból. Miután az uralkodó összeveszett az országtanáccsal és kibékült öccsével (1590), a dinasztia érvénytelenítette e rendezést. Amikor a király 1592 novemberében meghalt, fia és örököse Lengyelországban tartózkodott, a hatalmi háromszög másik két eleme egyelőre közösen igazgatta az országot. A jelenlétükben kezdte meg 306 lelkész a tanácskozását Uppsalában 1593. március 1-jén. Az, hogy a katolikus Zsigmondot az ország kövesse a hitében, elképzelhetetlennek tűnt. (A kalmari rendezés is csak bizonyos személyek számára tartotta fenn az evangélikustól eltérő istentisztelet tartásának lehetőségét, és tiltotta - egyebek között - a más vallásúak hivatalviselését.) A március 20-án kelt végzések némi változtatással megerősítették az 1571. évi egyházi rendtartást, és érvénytelenítették a még el sem temetett király fő művét, a „Vörös könyv”-et. Azzal, hogy egyetlen mértékül fogadták el az augsburgi hitvallást, megszületett a hitvalló evangélikus egyház a Svéd Királyságban. A trónörökös érkezésére várva a gyűlés azt is kimondta, hogy eltérő hitű csak úgy maradhat a királyságban, ha nem vallja meg hitét, a trónörökösnek pedig a koronázás előtt esküt kell tennie e végzések megtartására. Érsekké választották Abraham Angermannust, aki Kari herceg értesítésére tért vissza a száműzetésből. Ebbe az országba indult el 1593 őszén Zsigmond a feleségével, Habsburg Annával, a jezsuita Germanico Malaspina pápai nunciussal (+ 1603) és négyszáz magyar zsoldossal. Átszállításukat Danzigból Stockholmba a “>8 A több változatban olvasható szóváltás Garstein szerint: „How long vili you take leave of your senses? Free your advanced age at once from your follies and embrace our religion, unless you wish to end up irrevocably in the realm of Orcus in a not too distant future.” „It’s my hope, most noble sovereign, that my faith will deliver me from the very place to wich your majesty is being led by his own religious convictions.” GARSTEIN, 1999. L. p.
